Apás szülés

Én az apa vagyok.
Amiről írni tudok, az az apás szülés.
Más szemszögből láttam a dolgokat, ezért érdemes a szülésről írtakat kiegészítenem.

Először is leszögezném, hogy számomra is pozitív dolog volt az egész.
Ma már el sem tudnám képzelni, hogy mi lett volna ha nem vagyok ott.
De tényleg hol lettem volna? Életem legfontosabb “dolga” történjen nélkülem?

Félelmeim ha voltak is, közben nem voltak érezhetőek. Így utólag úgy emlékszem, hogy nem is voltak félelmeim, de lehet, hogy már csak megszépültek az emlékek.

Mikor beértünk a kórházba kis várakozás után a helyemre vezettek.
A készülődés közbeni kezdeti rutinszerű, sietős, kicsit utasítgatós hangulat, a nővérek, szülésznők részéről lassan enyhült, ahogy kedvesen és nyugodtan bántunk egymással. Így alakult ki 3-4 óra alatt a barátkozós, drukkolós hangulat.

De akkor lépésről lépésre…

Tehát kaptam egy ruhát (talán papucsot is? nem emlékszem) amibe át kellett öltöznöm.
Volt egy zárható szekrény, abba tettem a cuccokat.
Utána a fertőtlenítő kézmosáshoz kalauzoltak, később egy maszkot is kaptam, az “akció” idejére.

Ezután a várakozás következett.
Egyre sűrűsödő, és egyre erősebb fájások, furcsábbnál furcsább testhelyzetek, de sehogy se volt jó.
Közben a feleségem sebesre markolászta a kezem, miközben nem igen volt magánál.
Ez egyfajta révületnek tűnt nekem ilyenkor. Persze nekem nem volt ez gond.
Teljesen úgy éreztem, hogy átveszek valamit a fájdalmából, és valószínűleg a jelenlétemmel ez így is volt. Ez nem valami nagy és erős, férfias, önfeláldozó izé, teljesen természetes és ösztönös dolog volt. Előtte sem mondtam volna hogy így lesz, és most utána is nehezen tudom elképzelni azt a légkört, de akkor én is vajúdtam Isten bizony.

Apa oroszlán és picinye

Közben általában kettesben voltunk.
Ez amellett hogy jó volt, aggasztott is, mert mit tudom én melyik fájdalom, nyomás, stb AZ amikor már valaminek történnie kellene.
De gondolom a hozzáértők tudták miért nincsenek ott.
(Most eszembe jutott, hogy közben volt egy császáros szülés, azért nem voltak ott, és ezért izgultunk, nehogy ekkor induljon világhódító útjára a babánk.)

Néha jött az orvos vagy szülésznő, kérdeztek ezt-azt, benyúltak, biztattak.
A fájdalom csillapítást ajánlgatták, gondolom sok negatív példa volt már az a nélküli szülésekről, de a feleségem hősként állta a sarat mindvégig.
A végén a szülésznő gratulált, hogy ezt nem sokan bírják így.
A feleségem elmondása szerint édes fájdalom volt ez.

Azt hiszem ilyen részletességgel sohasem érek a végére, tehát gyorsítok…

A szülés közben megmondták mit hol fogjak, nyomjak, miben segíthetek én.

Együtt szültünk, és izgultunk, mert néha láttam már aggódó tekinteteket… kezdtem félni, hogy túl hosszú ideig tart, hogy valamit be kell avatkozni, de csak sikerült.

A látvány ami elém tárult, illetve amit néztem folyamatosan, egy másodpercet sem kihagyva, egyáltalán nem tűnt félelmetesnek, undorítónak vagy kiábrándítónak.
Bújik kifelé a kismanónk, gyerünk, rajta! … ennyi volt csak bennem.
Ebben a felfokozott lelkiállapotban, higgye el nekem minden férfitársam, kizárt, hogy olyan higgadtak legyünk, hogy legyen időnk rosszul lenni!

apa-baba
A kép forrása :-)

Kibújt a kislányunk!
Most én következtem. Miközben törölgették, a helyes köldökzsinór nyesésről hallgattam meg egy 2-3 mondatos “oktatást”, majd kezembe nyomták az ollót, és sikeresen “eloldoztam” a kislányom.
Ebben sem volt semmi rettenetes.

Ezután ki kellett fújnom az orrom, mert a maszk alatt bizony meglevesesedett, könnyek közepette.

Gyors mérés, bebugyolálás után én vehettem kezembe elsőként a picinyünket, miközben az anyukáján még dolgoztak.
A kis sapkás angyal csendesen nyögdécselt, mikor az egyik szülésznő megtekergette a lábujjacskáját, hogy felsírjon.
Csodálatosan borzongató ismeretlen érzés volt.
A lányom a karjaimban!

Majd mikor készen lettek a méhlepénnyel, pár öltéssel, egyebekkel, az anyukájához került a baba.
Nézegettük hosszú ideig, örültünk. Azt hiszem legalább százszor mondta az anyukája: Annyira szép!

Közben hoztak ebédet (pontban 12 órakor született a kislányunk), majd kb. két óra elteltével átköltöztették őket egy másik terembe, én átöltöztem.
Majd távoznom kellett, elbúcsúztunk.

Siettem kifelé hogy az egész világnak megtelefonáljam a csodát!

Mindenkinek mondom aki vacillál, apás szülés legyen e vagy ne, hagyja abba!
Apás szülés!

Enélkül a katartikus élmény nélkül, innen 3 év távlatából nem is értem, hogy tudnék élni.

Büszke vagyok magamra, büszke apa, akivel a kislánya naponta közli: apuci szeretlek.

Kapcsolódó bejegyzések:
Szülés kórházban

Kérdezz vagy írd meg te is tapasztalataidat a hozzászólásokban!
Semmilyen adatot nem kötelező megadni.

Kattints a fehér négyzetre a "Nem vagyok robot" szöveg előtt!
Majd ha nem vagy robot, elküldheted a hozzászólást!

Apás szülés
Kiscsillagom.hu - Adatvédelmi nyilatkozat