Mikor vigyük háziorvosi ügyeletre a gyereket?
Az elmúlt évtizedben sikeresen lebeszélték a szülőket a házi gyermekorvosi ügyeletről.
Szigorú tájékoztató hirdette az orvosi rendelőkben, hogy mikor kell és mikor nem kell az ügyeletet felkeresni, persze súlyos esetekben megengedik.
Hallottad a szomszédtól is, meg a barátnőd is mesélt egy sztorit, hogy ha az ember egy “sima” beteg gyerekkel megy az ügyeletre akkor “elhajtják” hogy minek ment oda, “leszidják” a szülőt, mint egy buta mamlaszt, aki pitiáner ügyekkel zavarja a munkát. Mert ha “csak” lázas és köhög és folyik az orra és “csak” simán szenved a gyerek, akkor várd meg amíg a saját gyermekorvosod rendel.
Bennem is így volt ez a dolog valahogy elrakva, hogy az ügyeletre csak nagyon indokolt esetben megyünk. Ezt szépen lassan oltották belém, egyrészt a plakáttal mely hirdeti mikor “szabad” oda menni, másrészt ha például a kislányom beteg lett és felhívtam a védőnőt megkérdezni ezt-azt, mindig megemlítette, hogy nem kell ezért az ügyeletre vinni. Eszembe sem jutott, hogy jön ez ide? Na mindegy.
Legutóbb a kislányom péntek reggel kissé betegen ébredt.
Bedugult az orra fájt a torka és a hasa. Egyébként jól volt, láztalan. Kora délután már erős torokfájásra panaszkodott, inni sem akart.
A gyermekorvosunk délután rendelt 1-4 ig, gyorsan összekaptuk magunkat és még indulás előtt felhívtam a rendelőt, hogy van e rendelés. Az asszisztens kedvesen közölte, hogy sajnos helyettesítés volt és épp most indul el a helyettesítő orvos, de miért jönnénk, mi a gond. Elmondtam, hogy mi a helyzet és, hogy a helyi oviban sok a skarlátos megbetegedés, és a gyerekem tünetei esetleg skarlátra is utalhatnak. A válasz az volt, hogy nem kell ezzel ügyeletre menni (meg sem említettem ilyesmit) tüneti kezelést alkalmazzak és majd hétfőn délután vigyem el a gyereket.
Ezek után kapott a kislányom fájdalomcsillapítót, estére is. Éjszaka sírva ébredt, hogy nem tud nyelni, az orra be van dugulva és láza is volt. Ismét láz és fájdalomcsillapítás. Reggel nyűgösen ébredt, nagyon fájt a torka. Ekkor már nem volt kérdés, hogy viszem e az ügyeletre.
Az ügyeleten rajtunk kívül senki nem volt.
Az asszisztens, és az orvos is kedves volt. Elmondtam a panaszokat, az orvos megvizsgálta a gyereket, mandulagyulladást állapított meg. Írt fel antibiotikumot, elmondta hogy miért azt a gyógyszert választotta, hogyan és meddig kell szedni. Ezzel meg is voltunk. Így szombaton délben már be is vette az első adag gyógyszert a gyerek. Hétfő délutánra – amikor vihettem volna a házi gyermekorvoshoz – már sokkal jobban volt.
Ezek után nekem nem lesz kérdés, hogy vigyem e a gyereket az ügyeletre, ha hétvégén betegszik meg és látom rajta, hogy szenved. Mert ha csak az orra folyik és egyébként jól van, nyilván nem rohanok vele az ügyeletre, a gyereket sem teszem ki feleslegesen ilyen tortúrának, viszont ha láthatóan szenved a kicsi, érdemes elvinni, hogy ha antibiotikumra van szükség minél hamarabb elkezdhesse szedni, így hamarabb meg is gyógyul.