Székletvisszatartás kisgyermekkorban

Mint a cím is mutatja, nem a klasszikus szorulásról van szó, hanem arról amikor a kisgyerek valamilyen okból szándékosan visszatartja a székletét, nem akar kakilni. Aki találkozott már ezzel a problémával, tudja milyen nehéz egy 2 – 3 éves gyereket rávenni arra, hogy kakiljon.
A “nem akarok kakilni” oka általában lelki eredetű.
Leggyakrabban a kakilással kapcsolatos rossz élmény az okozója. Lehet ez egy hasmenéses betegség, amikor a hasmenés hasfájással is párosul, a gyermekben az a hit alakul ki, hogy a kakilás fáj – ezért visszatartja.
A hasmenés másik kellemetlen folyománya, hogy a végbél körül kipirosodhat a popsi és az akkor bizony csíp amikor kakil a baba.


A betegségeken kívül okozhatja még egy keményebb széklet okozta rossz emlék. Ha nem szorulásos a gyermekünk akkor is előfordulhat, hogy egyszer-egyszer keményebb a széklete, amit nehéz kinyomni és esetleg fájdalmas is lehet. Emiatt a szorulásos gyerekeknél gyakran előfordul a székletvisszatartás.

Nem utolsó sorban okozhatja még valamilyen lelki megrázkódtatás, mint a szülők válása, bölcsibe, oviba kerülés, kistesó születése, szobatisztaság elvárása vagy hallottam már olyanról is, hogy a cumi hirtelen elvétele okozta a bajt.

Ha ilyen problémával találkozunk az első és legfontosabb dolog, hogy ne essünk pánikba. Bármennyire is ijesztő a dolog, tudnunk kell, hogy el fog múlni.

Először is meg kell találni a probléma okozóját. Ha betegség miatt alakult ki, vagy ha eleve szorulásos a gyermekünk akkor ez a része egyszerű. Ha a megoldás nem egyértelmű, akkor vegyünk számba minden lehetséges változást, ami kihatással van a gyermek életére (költözés, napirend változás, anya visszament dolgozni, étrend változás, veszekedés a családban, stb.).

bilizésSemmi esetre se faggassuk a gyereket, hogy miért nem akar kakilni!

Ha megvan a bűnös, jöhet a megoldás.
A megoldás első fele a rostdús táplálkozás. Ahhoz, hogy a gyermeknek rendszeres és egészséges széklete legyen, helyesen kell táplálkoznia. Biztosítani kell számára a rendszeres étkezést.

A kisgyerekek reggelire általában tejet vagy tápszert isznak, vagy szopiznak. Ezen kívül reggelit nem kell ennie, ha nem igényli.
Ezután kb. 3-4 órával (egyénenként változó) éheznek meg a kicsik legközelebb, ekkor jöhet a tízórai, ami állhat teljes kiőrlésű kenyérből, margarinból, vajból, zöldségből (uborka, paradicsom, paprika) vagy lehet müzli tejjel vagy gyümölcslével.

Szintén 3-4 óra múlva jöhet az ebéd, ami lehet valamilyen főzelék vagy valami tartalmas leves.
Kerüljük az olajban rántott húsokat vagy sajtot és a tésztát!
Nagyon jó hatással van az emésztésre a káposzta (paradicsomos káposzta, kelkáposzta főzelék) vagy a hüvelyesek (zöldbabfőzelék, borsóleves, lencsefőzelék).

Ebéd után jót tesz a pihenő, a legideálisabb az lenne, ha aludna a gyerek.
Uzsonnára lehet adni gyümölcsöt. Részesítsük előnyben a körtét, barackot (konzerv is lehet) szőlőt, narancsot, mandarint, szilvát, aszalt szilvát, ezek mind emésztést segítő gyümölcsök.
Ilyenkor a banánt és az almát hanyagoljuk egy kicsit.
Persze mindenki maga tudja mi az ami a gyermekét “meghajtja”.

Nagyon sok kisgyermeknek segít a zabkorpa, vagy a búzakorpa. Naponta egy kiskanállal joghurtba, főzelékbe keverve vagy vajas kenyérre szórva eheti a gyermek.

Mielőtt a patikában kapható szerekhez folyamodnánk, először ezeket a természetes élelmiszereket próbáljuk meg.
Kerüljük a csokoládét, a cukorkákat és a kekszeket, chips-eket. Persze kaphat édességet a gyerek, de ne a rendes étkezés helyett, hanem csakis utána. Egyen egy túrórudit vagy tejszeletet vagy kaphat teljes kiőrlésű gabonával készült kekszet.

És ami a táplálkozás mellett nagyon fontos az a bőséges folyadékfogyasztás és a mozgás.
Biztosítsuk gyermekünknek a mozgást szabad levegőn minden nap.

Kisgyermekek napi folyadékigénye:
0-6 hónapos korig 150 ml/ testsúlykilogramm
kisgyermekkorban 110 ml/ testsúlykilogramm

A megoldás másik fele, hogy ha megtaláltuk a kiváltó okot, annak tudatában szépen lassan oldjuk fel a gyermekben lévő feszültséget.

Ha betegség, költözés, közösségbe kerülés, vagy kistestvér születése az ok, sok szeretettel és türelemmel ki kell várni míg a gyermek alkalmazkodik az új helyzethez, és rendeződni fog a dolog.

Ha családon belüli veszekedés vagy ellentét okozza, vagy ha elvettük a gyerek cumiját, vagy idő előtt szobatisztaságra akartuk szoktatni – akkor lehetőség szerint ezeket az okokat meg kell szüntetni.

Ha kell kérjük gyermekpszichológus segítségét.

Nagyon fontos, hogy soha ne erőltessük a kakilást, előbb-utóbb sikerülni fog!

Ha már nagyon zavarja a gyereket, összeszorított popsival járkál, vagy lábujjhegyen toporog, a popsijához teszi a kezét, akkor le lehet ültetni a bilire, WC-re (szűkítővel) és bátorítani.

Ha nem sikerül, akkor is meg kell dicsérni, hogy egyáltalán hajlandó volt megpróbálni.

A meleg víz sok kisgyereknél székelési ingert vált ki, ezért meg lehet próbálni fürdetésnél egy kád meleg vízbe ültetni a gyereket és hagyni neki, hogy a vízbe kakiljon, ha az jó neki.
Ezek után fokozatosan vissza lehet szoktatni a bilire, WC-re.

És ha már semmi nem segít meg lehet próbálni a gyógyszertárban kapható szereket: Laevolac, Glicerines kúp, házi beöntés.

Minden esetben konzultáljunk a gyermekorvossal és a védőnővel!

Ennek a problémának a megoldása nem megy egyik-napról a másikra, hetekre vagy 1-2 hónapra is szükség lehet. Legyünk mindig nagyon türelmesek és megértőek gyermekünkkel, és biztosítsuk őt feltétlen szeretetünkről.

Aki hasonló problémával küzd vagy küzdött, küldjön tippeket hogyan oldotta meg a problémát!

Kapcsolódó bejegyzések:
Hasmenés, hányás kisgyermeknél
Az újszülött széklete

169 hozzászólás a “Székletvisszatartás kisgyermekkorban” bejegyzéshez.

  1. Kedves Sorstársak! Nekünk a tamarin lekvár valamint a búzakorpa vált be. Amikor elkezdtük felváltva kapta míg ki nem ürült. Azóta csak a búzakorpa. 1 nagy púpos evőkanál minden nap elkeverve vmiben. Nekünk sokat segített. Igaz mi rátesszük őt a wcre,mert ha nem akkor minden éjszaka kelhetünk,mert potyogtatja. Illetve egyedül hagyom a wcben jelenleg karácsony illatú gyertyával. Ez is segít neki lazulni.
    A korpába lehet keverni lenmag örleményt is. De figyelni kell rá,h utána igyon. Remélem hamar túl leszünk ezen. Petra

  2. Kedves Mindenki!

    Itt azt hiszem csak az idő segíthet. Miután túl vagyunk mindenféle gyermekorvosi vizsgálaton, mindenféle szereken, szilvalekvárokon, vizeken, hasi UH-on (ahol az orvos csak a székletet látta a belekben “szerencsére” és elváltozást nem) családi jótanácsokon, kérdezősködéseken, nyilvános elvonulásokon, átvirrasztott éjszakákon, sírós kakilásokon nem igazán tehetünk mást, mint várunk. Nálunk mostmár másfél éve tart a székletvisszatartás és a kisfiam 4 hete óvodás. Ez volt a nagy félelmem, hogyan kezelik ezt majd de szerencsére pozitív a tapasztalat. A kis wc csábító és más gyerekeket is lát a dolgukat végezni de még nem jött el az áttörés. Ott tartunk, hogy az óvonéninek 1x belekakilt a wc-be és családlátogatáskor azt kérte az óvónő kezeljem ettől még lazábban a dolgot, szerinte túl aggódom( pedig már jó ideje nem téma nálunk a kaki épp azért, mert a mi gyerekünk sem hajlandó erről beszélni, minden máshoz meg túl sok is a kis esze :)
    Aztán az oviban a változatos étkezés (leves, főzelék, tea, víz, tej) is meghozta a gyümölcsét, úgy kikakilta magát a kisfiú, hogy szinte kiürült. Sajnos ez egy fájó hasgörccsel, visszatarthatatlan híg széklettel érkezett, majd távozott. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan meg is könnyebbült. Azóta sajnos minden a régi, bár azt nyilatkozta, nem fájt neki az ürítés.
    S. Freud szerint a székletvisszatartás a gyermekkor 2-4. életév közé esik, 4 éves kortól már másé lesz a főszerep…
    Szóval kitartás, türelem, szeretet, nyugalom!

  3. Hello Viki,

    Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra.Kislányom 4 éves, a szoba tisztaság ideje alatt alakult ki nála a széklet visszatartás.De ez is időnként jön elő.A leavolacot folyamatosan adjuk neki,ahogy az orvos ajánlotta.Külföldön élünk itt is és otthon is látta orvos és védőnő is, de igazából egyik sem tudott választ adni,hogy mi tudna segíteni rajtunk.Vannak időszakok amikor minden nap jön a kaki, szól,hogy kakilnia kell, ráadjuk a pelust(mert a wcbe eggyátalán nem akar kakálni, nem is erőltetjük)és két perc múlva szól : anya kijött a kaki.De vannak nehezebb időszakok, amikor akár 3-4 napig is vissza tartja,még álmában is felsír, és állandóan kakálni akar de napokig semmi.A bugyi vagy a pelus olyankor kicsit foltos, és napok elteltével amikor már fönt vagyunk éjjel nappal,egy óriási nagy kaka van a pelusban.Nagyon okos kislány, két nyelven beszél, de a kakálásról nem tudunk beszélni,csak ígérgeti, hogy majd egyszer bele kakál a wc-be.Én már ebben nem is reménykedem,csak azt szeretném ha nem lenne olyan kemény a széklete, és nem kéne átélni azokat a szörnyű napokat amikor vagy visszatartja vagy nem tudja ki kakálni a nagy és kemény gombócokat.Kúp, szilva lekvár rajtunk nem segít.Két éves kora óta nem volt olyan,hogy ment volna a hasa.Gyümölcsöt eszik naponta, édességet pórbáljuk megvonni amennyire csak lehet.Olvastam a többi szülő panaszát, mindegyikben szinte megtaláltam a mi problémánkat is, de igazából nem tudom mi segíthet rajtunk :S

  4. Sziasztok!
    Mi is hasonlo cipoben jarunk, ezt tenyleg csak az tudja megerteni aki benne van.
    Nalunk az almacet valt be.
    Mi teaba szoktuk, legjobb a citromfu mivel az nyugtato hatasu is.
    Egy bogre teahoz 1 evokanal almaecet es 2 evokanal mez, legjobb melegen.
    Ez eleg gyorsan segit nalunk.Meg nalunk se oldodott meg a helyzet teljesen sajnos, pedig mar fel eve tart.

    Kitartas mindenkinek!!!!

  5. hello aki tud nekem segitsen 2 éves kisfiam 1 hete nem tudot kakilni megkakálatunk nagy nehezen utána ment a hasa 4 napig most meg megint nem tud kakilni de mondogasa kaki de nem nyomja mindent probáltunk már ami lehetséges orvosnális voltunk semmi ! mitcsináljak?

  6. Sziasztok!
    Megosztom nálunk mi segített. A gondok biztos, hogy pszichés eredetűek. Az én kislányom 3 éves, ő is izzadásig szorította vissza, az ingerrel nem volt baj, csak nem akarta kiengedni. Megvártuk az estét, beleült a kádba jó sokáig, ellazult, a meleg víz hatására egyszer csak sírt, hogy jön a kaki, kivettem a vízből, ráült a vécére, és szépen kicsusszant. Rájött, hogy így könnyű újra a kakilás, és azóta minden este így megy. Egyébként szépen szobatiszta lett 2 évesen, és semmi gond nem volt egy darabig, minden nap szépen kakilt, de beteg lett, hasmenéses, lázas állapot után kezdődött a baj, és a bölcsiben sajnos bekakilt, és valószínű, hogy megszidhatták, és csúfolták, mert utána kezdte a visszatartást. Ja és valaki írta, hogy kell keresni olyan italt, ami egy kicsit meghajtja, nálunk a tej lett ez. Este szobameleg tejet iszik, és rákapott a Zabálom teljes kiőrlésű győri kekszre, ez biztos kicsit lazítja a székletet…
    Remélem segíthettem, próbáljátok ki a meleg fürdő+ital dolgot! Üdv: Encs

  7. Kedves Enikő!

    Én elmondtam az óvónőnek, hogy ez van. Nem hinném,h emiatt szégyelnem kellene magam, vagy a lányomnak.
    Beszéltünk a dadusokkal is. Még az elején nem nagyon voltak vele kedvesek a gyerekekkel más okból kifolyólag. Ezért jeleztük feléjük,h tudjuk,h mi történik az óviban. Onnantól + egy kis mosolygás kenyérre lehetett őket kenni. A kulcs szó a dadus, mert az óvónénik nagyon nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.
    Petra

  8. Kedves Petra!

    Még annyit elfelejtettem, ami érdekelne, hogy az óvónők ezt, hogy tolerálták?
    Szeptemberben ovi kezdés és hát…persze elfogom mondani a csoportvezetőnek semmi képp nem titkolom, sem szégyenlem, ha emiatt nem mehet oviba, hát majd megy akkor, mikor már megoldódott a helyzet!

    Üdv: Enikő

  9. Szia Petra!

    Mi még az álomban kakilásig nem jutittunk el. Kúpot, beöntést nem adok a gyereknek. Mi pont egy hónapja, hogy elhatároztuk 1 év szenvedés után, hogy tényleg nem beszélünk róla(bármilyen idegtépő és tele vagy aggodalommal)! Az első 2 hétben nem igazán tapasztaltam változást de szerintem nem hetek kérdése, hogy megoldódjon az ügy. Mostanában annyi történik, hogy kiengedi a kakit de csak darabokban. Ez elég bosszantó, sok kisbugyit ki kell mosni és sok popsitörlő is elfogy, bárhova megyünk a táskában 3 bugyi, 1 csomag törlőkendő, hogy ne érjen meglepetés. Ezek a darabolgatások is csak a kisnadrába kerülnek, volt 2-3 nap, mikor azt mondta rá ül a bilire és megpróbálja(persze nem sikerült). Azelőtt mikor láttam már elvonulni napok óta tartó visszatartások után én is gyorsan a bilire tettem és keserves sírás közepette, hatalmas adagot nyomott. Na ezt az élményt a párom nem nagyon bírta, engem meg csak az vígasztalt, hogy végre kint van, lesz egy nap, mikor felhőtlen a boldogság és nem a kakivisszatartás árnyékolja be az egész napunkat. De akkor még ennyiket sem nyomott, hanem hetente egyszer “szült”. Én Viki tanácsára, aki azt írta náluk az oldotta meg a helyzetet, hogy nem beszéltek róla, mi sem hozzuk szóba. Neked is csak ezt tudom tanácsolni. Igen is tudom, mennyire idegtépő ez az egész de egy kis idő után, mikor a gyerek tudja, hogy anya nem lesz mérges, nem visz a wc-re vagy a bilire és nem tart ott, kitörli a fenekem, kimossa a bugyogóm, nem tesz utalásokat, hogy ezt már mások így meg úgy csinálják, lehet kicsit elengedi magát. Nem egyik napról a másikra fog ez bekövetkezni, lásd a mi példánkat, de ha már semmi nem segít, akkor a szeretgetés, a játék, az ovi, a programok, a nagymama sokkal fontosabb, mint mindig a kaki miatt hallgatni, szégyenkezni. Ki tudja mi zajlik le a kis fejükben ilyenkor még én sem jöttem rá(de már nem is fogok)de az biztos, hogy okos kis emberek, nagyon érzékenyek és nem felejtenek! Szóval ha ez nálatok 2 éve tart, akkor nem 2 hét alatt fog megoldódni. Türelem, szeretet, kitartás! Valószínűleg tehetetlennek fogod magad érezni(én is így érzek és azt gondolom ennek sosem lesz vége-bár azt mondják elmúlik-)de te megtettél mindent, tudod, hogy nincs belsőszervi baja, nem székrekedéses, voltál vele orvosnál, kipróbáltál mindent, utánajártál, “egyszerűen” csak visszatartja. Igen ez elég bosszantó de nem vagyunk egyedül, legalább itt vígasztaljuk egymást! :)
    Enikő

  10. Szia!
    A mi pproblémánk már nagyon régóta lassan 2 éve,h van. Elöszőr azt hittem valamilyen intoleranciája van, ezért voltunk UHn, gasztroenterológusnál stb. Nálunk azzal kezdődött,h mikor még pelusos volt 2 éves teljesen megváltoztatta a széklete állagát, színét, szagát. Pár hónap elteltével sikerült valahogy ezt normálisra visszaállítani, de onnantól kezdve nem megy a kaki. Szó szerint űvöltött minden egyes kakilásnál. Majd jött a Lavolac, szilva lekvár, hasmasszázs, sok víz, meleg vízben való fürdés és még sorolhatnám. Semmi. Majd jutalom táblát készítettem, volt jutalom füzet is. Sajnos semmi. Miután kakil persze kéri,h mehessen fel egy lépcsőt a táblán, de sajnos ő maga nem ül rá wcre. Most 4 éves túl vagyunka kiscsoporton, ott azt mondták az ovónénik,h előfordul,h ő maga ül rá és csak szól,h kinyomja, na ilyen otthon sosincs.
    A rekord 12 nap nálunk, de akkor az utolsó napokban már hashajtót kapott és semmi. Glicerint kellett adni és sajnos azzal kell zsarolnunk,h ha nem nyomja ki jön a kúp. Most homepátias bogyókat szedünk hátha. Lányom nem székrekedéses úgyhogy ez ki van zárva. Jelenleg ott tartunk,h álmában kakil és akkor gyerek méretű, de van,h felnőtt is megirigyelné, bár azzal nagyon szenved. Sajnos nem tudunk nem beszélni róla, mert mikor már a a 7ik napnál járunk nagyon idegesek vagyunk. Eddig mindiga wcre tettük, h láttuk a jeleket, de most annyira “profi” a visszatartásban,h már jelek sincsenek. Ha már fogdossa a fenekét visszük a wcre, persze ő űvölt, h nem akarja. Úgyhogy mi már mindent kipróbáltunk. Valaki tud valami megoldást várom a segítséget! :-) Köszönettel Petra

  11. Szia Emese!

    Nem is gondolná az ember, hogy ez nem egy ritka dolog, csak épp a környezetében nincs olyan 2-3 éves, aki éppen ezzel a problémával küzd, azért hisszük azt, hogy egyedül vagyunk ezzel. Nálunk a dolog egy éve tart és persze az elején mi is jártunk a doktornőhöz, eleinte szorulásra gyanakodtunk (minden szert, amit itt olvasok kipróbáltunk), majd bebizonyosodott, hogy ez tudatos székeltvisszatartás! Viki azt tanácsolta, hogy ne legyen téma a kaki, ne kérleljük a gyereket a bilihasználatra ha nem akarja, legyünk türelmesek. Én alapvetően türelmes ember vagyok de ez a téma már teljesen elkeserít. Közben pedig arra gondolok nem e lehet ettől a dologtól hosszútávon valamilyen belsőszervi baja, ami most még nem mutatkozik de a későbbiekben jelentkezhet. Na és persze arra, hogy majd engem is jól lecsesznek, “milyen anya az ilyen…”. De úgy érzem tanácstalan vagyok. Most tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem téma a kaki de javulást nem látok. Persze azt is tudom, hogy sokáig könyörögtünk a kisfiunkak és mondtunk neki ezt azt, amiért még inkább a visszatartás mellett döntött és nem egyik hétről a másikra lesz a változás. Elég érzékeny a kis lelke és persze nem felejt…Én is minden nap ezen aggódom, hogy fogunk ebből kilábalni, nem e kellene az orvoshoz szaladgálnom inkább vele de valahol azt gobdolom ez még jobban megrettentené…és itt már csak az idő segíthet. Mindig ott a kérdés: De mikor?

  12. az én 2 év 5 hónapos kislányom is visszatartja a székletét. tegnap ügyeletre kerültünk mert hányt és hasfájásra panaszkodott, láthatóan rosszúl érezte magát. Ètvágya is alig van, nagyon rosszúl eszik.
    5-6 napig is kibírja, aztán pedig már annyira kemény a széklete, hogy csak nagyon nehezen tudja kinyomni. Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mit tehetnék. Duphalac-al próbálkoztunk, az eléjén még müködött, aztán már az sem. Gyümölcsleveket is, joghurtot, mézet is kipróbáltuk. Tegnap este glicerines kúpot is tettem de még semmi eredménye.
    az ügyeleten persze megkaptam, hogy milyen anya az aki 2 napnál tovább elnézi, hogy a gyereknek ne legyen széklete….
    Örülök, hogy rátalátam erre az oldalra, nem is gondoltam, hogy ennyien járunk ebben a “kényelmetlen” cipöben.

  13. Kedves Viki!

    Köszönöm a válaszodat, mivel már mást nem tehetünk párommal elhatároztuk, hogy jó akkor nem beszélünk a székletről. Ezt már többször próbáltuk csak azon kaptuk magunkat, hogy nem, nem megy és egy nappal később már ugyan ez volt a téma. Most újra megpróbáljuk és tartjuk magunkat, nem beszélünk róla és nem leszek mérges a “maszatokért” a bugyiba, ha kell 5x öltöztetem át, ha látom őt elvonulni nem zavarom meg, nem kérem, hogy üljön a bilire, szóval nem lesz téma. Azóta nem igazán javult semmi és most jöttünk haza a nyaralásból. Hát a strandon is volt visszatartás, “bogyózgatás”, fenéktörlés de már nem érdekelt, hogy ezzel foglalkozik bárki is a strandon. Én is elfogok menni továbbra is játszótérre, társaságba, strandra stb., majd alakul valahogy. Egy kedves barátnőmékkel történt a nyaralás, ahol van egy pont 1 évvel idősebb a kisfiú, mint Zsombor. Már több napja nem kakilt ő sem de egyik nap ráült a bilire és sikerült. Ekkor az én kisfiam is megcsodálta. Levente már ovis sőt bölcsibe is járt, “tapasztaltabb” de azokat a dolgokat amiket nála látunk most a következő évben már Zsombor is tudja…szóval bízom benne, hogy a mi kaki ügyünk is egyszer megoldódik. Mikor ti már nem beszéltetek erről, nálatok mikor rendeződött a helyzet? Itt a helyi oviba, megengedték a gondozók, hogy ha agyerek be van iratva de csak szeptemberben kezd, attól még előtte a délelőtti szabadtéri játszásra be lehet vinni, a gyereket. Van egy ismerős kisfiú, akivel egy csoportban lesz a fiam és már voltunk 3 alkalommal. A játékkal, gyerekekkel, kis wc használattal nem volt gond csak azt figyeltem titkon, mikor jön rá az elbújás. Első 2 alkalommal eszébe sem jutott, annyira belemerült a játékba de már 3. alkalommal láttam rajta, hogy keresi azt a helyet, ahol kicsit egyedül lehet. Én csak ettől tartok és az, hogy nem törlik ki a kicsik fenekét(legalább kiscsoportban) ez nekem új bár első gyermekem és biztos lesznek még fura dolgok, amiről nem tudok. A védőnő mikro összefutottunk rákérdezett a kaki témára és annyit mondott ő is, hogy hagyjuk a gyereket és már oviba is járhatna sokan ott kezdik el visszatartani…hát ez engem annyira nem vígasztalt de sok felnőttet ismerek, akikről tudom, hogy idegen helyen nem képesek székletet üríteni. Ismét hosszúra sikerült a levelem de úgy érzem csak itt találok megértésre. Üdv: Enikő

  14. Kedves Enikő,

    remélem azóta javult a helyzet Zsombornál. Az ovikezdésig van még idő, amiatt még ne aggódj. Mindenesetre ha még akkor is gondotok lesz a visszatartással mindenképpen mondd el az óvónőknek és a dadusnak, hogy mi a helyzet és mondd el nekik azt is mik a kéréseid, mit tegyenek és mit ne a gyerekkel.
    Addig is kitartás, nyugalom, tudom nagyon nehéz. Sok játék, szeretgetés és ne beszéljetek a gyereknek, vagy előtte a kakilásról.
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  15. Kedves Anna!

    Próbáld meg, hogy nem beszélsz a gyereknek többet erről a dologról. Nem kell a pozitív megerősítés sem ebben az estben. Mintha nem is létezne ez a probléma, a kakilás a világ legtermészetesebb dolga, akkor is ha álmában kakil, akkor is, ha bugyiba, akkor is ha a kádba….mindegy. Ebben az esetben, nekünk szülőként azt kell a gyerekünk felé sugározni (és nem mondani szavakkal), hogy kakilni teljesen természetes és nem egy olyan hangsúlyos dolog, amiről beszélni kell. Tehát, ha végre kakil a gyerek, tök természetesen eltakarítjuk (onnan ahová sikerült) és nem kezdünk sem magyarázni,sem ujjongani… Beszélni lehet persze, de teljesen kakisemleges dolgokról…én pl. ilyeneket mondtam: -Képzeld kinyíltak a virágok amit Mama hozott, megnézed? vagy: -gyere segíts nekem tésztát gyúrni, jó? ..tehát folyik a nap tovább teljesen természetesen.
    Nálunk ez bevált, kezdetben nagyon nehéz volt uralkodni magamon, hogy ne mondjak semmit, de egyre könnyebb.
    Remélem sikerül, drukkolok nektek!
    Üdv: Viki

  16. Kedves Edina,

    nagyon sajnálom a kislányodat, nagyon nehéz lehet neki és neked is. Valahogy a sebet kellene először a popóján begyógyítani. Gyerekorvos mit mond erre?
    Mindenesetre én kenném valami zsíros krémmel, hogy ne száradjon ki a seb,mert akkor sérülékenyebb a bőr, könnyebben reped. (persze ha megengedi a gyerek, mert az enyémnek nem lehetett bekenni, attól is rettegett).
    …és amit mindenkinek tanácsolok, ne győzködjétek a gyereket, nem kell erről beszélni…és általában megpróbálni normálisan élni, én talán kipróbálnám azt is, hogy vigyék el nyugodtan a nagyszülők, jól megbeszélni mindent, és ne pánikoljanak ha valami van (mármint a gyerek érezze, hogy pánikolnak) lehet, hogy kizökkentené a kislányt ebből az állapotból.
    Kívánom a kislányodnak és neked, hogy minél hamarabb legyetek túl rajta!
    Üdv: Viki

  17. Kedves Enikő,

    köszönöm a hozzászólásodat…gyakorlatilag pontosan ugyanígy zajlott nálunk is az egész. A változás azzal kezdődött, hogy eldöntöttük,soha többet nem beszélünk a gyereknek erről. Nem mondtuk többet, hogy ki kellene nyomni…jobb lenne…mindenki kakil…látod milyen jó így? stb. stb. Semmit, erről a témáról. Egy ilyen kicsi gyereknek, nem tudod megmagyarázni. Látszólag megérti, vagy tényleg érti, amikor mondod, de amikor eljön az a pillanat, hogy ingere van, már csak a félelme uralkodik rajta. Mert általában a visszatartást a félelem okozza. Szóval nálunk ez bevált. A második dolog, hasonlóképpen hozzád egy idő után mi sem mentünk sehova…ugyanaz a helyzet mint nálatok, a magyarázkodástól való félelem, és persze a sok okos kéretlen tanács. Amikor már ott tartottunk, hogy a játszótérre sem mentünk emiatt, úgy döntöttem ez nem mehet tovább. Attól kezdve mentünk mindenhova. ….és szépen lassan látszott a változás. Pontosan mi is ovikezdés előtt álltunk. Szerintem emiatt se aggódj. Nyugodtan vidd oviba, de mindenképpen mondd el az óvónőknek és a dadusnak is mi a helyzet és nyomatékosan kérd meg őket, hogy ne avatkozzanak bele, csak hagyják a gyereket, de ha segítségre van szüksége akkor segítsenek. (gondolok itt a popótörlésre, tudom sok helyen nem törlik ki a gyerekek fenekét az oviban) És semmi esetre ne erőltessék, vagy fenyegessék a gyereket, a probléma megoldása nem az ő dolguk.
    Próbáljatok meg lazítani egy kicsit, mert tényleg bele lehet őrülni. Bízz a gyerekedben és magadban!
    Biztos, hogy megoldjátok, nem kell semmi hashajtó,csak nyugalom..nehéz, de nem lehetetlen.
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  18. Sajnos tanácsot még én sem tudok adni, mert még nem oldódott meg a probléma.
    De a paraffin olaj és a laevolac se segít nálunk. A búzakorpa, natúr joghurt, gyümölcs, zöldség, amit ugye egy gyerek elfogyaszt, mennek. Mivel semmi sem hatásos, egyetlen dologgal a gumicukorral tudjuk egy kicsit megfogni a gyereket, ez a kedvence. Lehet, hogy ez zsarolás vagy éppen ezzel sem érek el semmit, de ha sikerül kinyomni egy normális adagot, ez a jutalom.
    Az, hogy minden nap elmondjuk neki, hogy neked a bilibe kellene azt a kakit kinyomni és kész, ennyi megkönnyebbülnél, nem igazán jó taktika. A válasz az, hogy “soha többet nem nyomom ki”. Mikor már kimosom a 10. kisbugyit 2 nap alatt, akkor már tudom, hogy közeledik az a nao, mikor nem tudja visszatartani. Ilyenkor jön a “szülés” csúnyán mondva, de hisz ti tudjátok miről beszélek! Amikor ez megtörténik, akkor önfeledten játszik, jókedvű, majd ki csattan…de arról meggyőzni, hogy ha ez legalább 2 naponta megtörténne, hogy kinyomja a székletet, minden rendben lenne. Nem kellene a játékot azzal megszakítani, hogy elmegyek kakilni(ilyenkor elbújik visszatartani). Ha elmegyünk valahova vendégségbe, akkor magyarázkodni, hogy miért csinál így a gyerek és jönnek a kéretlen tanácsok…de hisz már mindent végigjártam, mindent kipróbáltam, de aki ezt nem tapasztalta nem tudja milyen, hiába magyarázom. Vannak napok amikor már teljesen kivagyunk a párommal de nem tudunk mit tenni egymást kell csitítgatnunk, mert akkor a gyerek még annyira sem akarja kinyomni…örjítő. Amikor már van, hogy egy hete visszatartja és eljön nemsokára az a pont, amikor nem tudja visszatartani az az előtti napok szörnyűek. Nincs kedvem sehova se menni, mert tudom mi lesz a program: Hova bújjak? Hol kakiljak? Nem tudom ez az állapot mikor múlik el, de már úgy érzem túl régóta áll fenn(1 éve). Ősszel óvoda kezdés, nem tudom, hogy ott hogyan kezelik a problémát ettől is rettegek. Tegnap eljutottunk oda, hogy 3 részletben kinyomta a kakit a bugyiba de már a vanish szappan eszi szét a kezem…de nem baj, csak jöjjön ki. Csak azt tudnám miért kell visszatartani!? Olyan okos, életvidám kisgyerek…mint a ti gyerekeitek és akkor ezzel a gonddal küzködünk. Most ezt ki kellett írjam magamból, mert úgy érzem amúgy senki nem érzi át és senki nem tudja milyen rossz ez az állapot, csak aki épp benne van, vagy már tapasztalt ilyet. Kösz, hogy elolvastátok! Kitartást mindenkinek! Enikő

  19. Sziasztok.

    Az én kislányom 4 éves múlt és lassan 2 éve szenvedünk a wc-n. 1x a bölcsiben volt egy rossz tapasztalata és azóta rém álom a kakilás. Önkivületi állapotban üvölt sír. Összeszorított papsival felhúzott térdekkel ül és nem hajlando a wc-re menni csak ha kikisérem. Próbáltunk már mindent minden nap reggelire korpás joghurtot kap , az oviba külön viszek neki gyümölcsöt és 100 százalékos leveket de semmi nem használ 3-4 naponta visítva kakilunk óriás adagokat :( Vérzik a kis feneke és ettől mégjobban megrémül, de mire begyógyulna a kis sebe újra felreped a következő adagtól. Annyira bestresszeli magát hogy másra már nem is tud gondolni még álmában is ezt mondogatja : fáj a kaki fája a kaki. Próbáltunk már mindent Leovach-ot, tamarin lekvárt, aszalt szilvát semmi nem használt most a Sedativ PC streszcsökkentő homeós bogyót kapja minden reggel és este de őszintén nem tudom meddig fogjuk ezt így bírni. Nyaralni nem mehet a nagyszülőkhöz mert félnek hogy mi lesz. Az oviban nem viszik el kirándulásokra mert félnek hogy mi lesz. Annyira sajnálom az én kis csillagomat de már nem tudom mit tehetnék még hogy segítsek neki. Ha tud valaki segíteni várom a válaszát !

  20. Az én kislányom már 4 és fél éves, és az utóbbi fél évben hatalmasodott el teljesen a kaki-visszatartás. Előtte is nehezen kakilt, általában fájt neki, emiatt beindult az ördögi kör. Visszatartja, abban a reményben, hogy megússza a fájdalmat, de a végén még jobban fáj, hiszen már hatalmas, kemény darab jön ki. Néha “rajtakapom” elvonulva, hogy nyom, de ilyenkor egy speciális technikát alkalmaz, amivel nem kinyomja a kakit, hanem visszatartás mellett benn “tömörít”. Ez nálunk is akár 7-8 napig is eltarthat. A táplálkozása rendben van, szereti a gyümölcsöt, szilvát, epret eszik, lekvárokat, joghurtot szintén. Hiába adok Laevolacot vagy ilyesmit, attól csak elkezd feloldódni a kaki, kijön a bugyira a lé rendszeresen, de a “tömb” benn marad. Nagyon nehéz!! A vége általában az, hogy álmában, amikor nem tudja kontrollálni, valahogy kinyomja, és a szívem szakad, amikor látom, hogy olyan nagy és kemény, mint egy biliárdgolyó. Tanácstalan vagyok, már mindennel próbálkoztam, mondom neki folyamatosan, hogy ha mindennap egy kicsi jönne, nem fájna, megy a pozitív megerősítés is, de semmi. Most lenmagolajjal próbálkozunk.

  21. Sziasztok!
    Leirom nekunk hogyan sikerult tulesni ezen az ordogi
    koron. Az en kisfiam is mindent produkalt a leirtakbol.
    Nagyjabol 2-3,5 eves koraig.
    Egy heten keresztul is kepes volt akar visszatartani es
    Most ugy tunik tul vagyunk rajta en is felek meg hogy
    Esetleg visszaesik.
    Ami hasznalt: 15ml paraffin olaj naponta es melle 10-15ml
    laevolac. Ettol naponta akar 5-6 alkalommal is sikerult neki
    es nem tudta visszatartani.
    Emellett elmentem kineziologushoz es cranio sacralis terapiara
    is ahol ot kezeltek. De ez a kezeles egyaltalan nem faj, sot.
    Nem tudom pontosan minek a hatasara de 3 het mulva egyszer csak
    szeretett volna a bilire es a wcre ulni. Es egyik naprol a masikra
    kozolte hogy nem ker pelenkat mar.
    En hiszem hogy a kineziologua es a cranio sacralis terapia sokat
    segitett.
    Kitartast kivanok mindenkinek!!

  22. Sziasztok! Van egy kisfiam, aki augusztusban lesz 3 éves, szeptemberben kezdődik az ovi. A mi nagy gondunk is a kaki visszatartás. A probléma nem most kezdődött, talán tavaly nyáron, amikor lekerült a pelus és elkezdtünk a bilivel ismerkedni. Nem erőltetve, csak, ahogy Zsombinak kedve tartotta, amikor érdeklődött iránta. Először az esti fürdetés előtt próbáltuk. Mikor ez már rendszeressé vált, napközben is próbálkoztunk és szépen megtanult a kisfiú a bilibe pisilni. Már nem is tudom, hogy a kakilás hogyan ment, annyira rég kínlódunk ezzel a visszatartás dologgal(azt hiszem pelenkába). Na de mostanra eljutottunk odáig, hogy pelenka csak az alváshoz szükséges, pisi megy a bilibe, idegen helyen wc-be, szabadtéren fűbe. Kaki sehol. Lábujjhegyen tipegés, comb összeszorítás, kínos elvonulások, “féknyomok”-már elnézést- az alsónadrágban, kijelentések a gyerek szájából: visszatartom a kakit! Szörnyű, borzasztó, siralmas, aggasztó, elszomorító…de hisz tudjátok ti is! Ezt elmagyarázni bárkinek is, aki nem tapasztalt hasonlót, lehetetlen. Zsombor nem szorulásos, úgy ahogy egy kisgyerek, viszonylag változatosan eszik. Valahol a rossz élmény, a fájdalom székeléskor, félelem attól, hogy kijön a kaki ez a gond. Ősszel óvoda kezdés, nemtudom, hogy emiatt mehet-e majd oviba. A védőnő szerint igen. Majd meglátjuk. Szeretnénk neki segíteni a párommal de már teljesen tanácstalanok és elkeseredettek vagyunk. Csak abban bíznuk, hogy majd az idő segít! Enikő

  23. Kedves Viki!

    Köszönöm válaszod, a leírtakat mind próbáltuk, a bölcsibe is folyamatosan hordtam be neki a 100% gyümölcsleveket, itatták is rendesen. Lényeg, hogy amikor levelemet írtam, azon a 8.napon éjjel kakilt végre, így másnap a kórházban megúsztuk a beöntést. Aztán hatalmas trükkökkel, cselekkel sikerült rávenni, hogy minden délután megeszik egy joghurtot és némi mandarint, és sokat beszélgettem vele, hogy ha ezeket megeszi + minden nap kakil, akkor nem lesz kemény és könnyebb lesz kinyomni… úgy tűnik, bevált ez a joghurt dolog, azóta 1-2-3 naponta van normális kaki, de azóta minden nap izgulunk, hogy ma vajon lesz-e… :)

  24. Kedves H.M.Kriszti!

    Ha a kislányod nem hajlandó megenni, amit kínálsz neki nem kell erőltetni. Főleg, ha dackorszakát éli, úgysem fogja megenni, feleslegesen idegesíted magadat és őt is. Amire odafigyelhetsz most, az a folyadékfogyasztás, ha szereti a rostos ivóleveket nyugodtan adj neki. Pl. a rostos őszilé nagyon jó erre a célra szerintem. Édességet, csokit, cukrot most ne kapjon, legyen helyette joghurt, akár puding is, aszalt gyümölcsök.
    Sok mozgás, sok folyadék, nyugalom. Nagyon nehéz, tudom, de képesek vagytok rá, bízz a kislányodban és magadban!
    A másik ami még eszembe jutott, hogy ha intézménybe jár a gyerek, legyenek bármilyen gondosak a gondozónők, sokkal kevesebb folyadékot fogyaszt a gyerek, mintha otthon lenne. Ezt a saját lányomon is látom. Vagy elfelejt szólni, épp nincs rá idő, játszik, vagy már nincs rá lehetőség, mert épp alvás van stb. ..szóval tényleg akár felére is lecsökken a folyadékfogyasztás, ami szerintem nagyon drasztikus. Ha jó a viszony a gondozónőkkel, meg lehetne kérni őket arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak a kislány itatására.
    Sok sikert és türelmet kívánok Nektek!
    Ha van időd, szívesen olvasom hogyan alakulnak a dolgok.
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  25. Sziasztok!

    Nekem az a fő gondom, hogy oké, rostdús táplálkozás, de mi van, ha nem hajlandó semmit megenni??
    Kislányom májusban lesz 3 éves, korábban semmi gond nem volt, 1,5 hónapja viszont folyamatosan székrekedése van, 5-6 naponta van csak nagy nehezen kaki, ma meg már a 8. napnál tartunk. Orvos szerint nincs szervi baja, pszichésen viszont nem tudom, mi történhetett, elvileg semmi sem változott az életünkben. Bölcsibe már egy éve jár, látszólag szívesen. A kaki pedig nem jön, hiába próbálunk mindent adni neki, erősen dackorszakban vagyunk, csakazért se fogadja el, de ha meg is eszi, semmi sem segít. Napokig kapja a Laevolac-ot, próbáltunk már glicerines kúpot is, semmi eredmény. Így 8 nap után a pocakja már elég nagy és kemény, most már fájlalja is néha (mondjuk ahhoz képest még mindig nem túlságosan fáj neki, napközben simán elvan – csak nem normális, hogy ott pang benne a kaki, ezen kéne segíteni…)

  26. Kedves Lilla!

    Ha nagyon kemény a gyermeked széklete, akkor valószínűleg szorulása van, azért nem tudja kinyomni. Azt javaslom igyon a gyerek sok folyadékot és próbálj meg több gyümölcsöt adni neki. Csokit, édességet lehetőleg most ne kapjon. Remélem minél hamarabb megoldódik a gondotok!

    Minden jót!
    Üdv: Viki

  27. Üdv lilla volnék és a gyermekem mán 6 napja nem kakilt és mán meg tóbátam mindent és nagyon kemény a kaki és nem bírja ki nyomni és volt be öntés meg kup meg hashajtó mán és mégsem volt nagyon ideges vagyok hogy a gyermekem nem tud kakilni és ha valaki tud segíteni akkor írjon nekem lilla

  28. Sziasztok! Nálunk is hasonló a helyzet sajnos… Nyáron megpróbáltuk levenni a pelust es elkezdtük a bilizest es nagyon jól haladtunk pisiles szépen ment mar es szólt is ha kellett de egyszer Vmi történt lehet meglátta a kakit ami büdi es barna es csúnya es meg lehet picit fajt is es onnantól kezdve nem kakit :( csak több nap után es olyankor sír faj neki stb… Olyankor szörnyű napokat élünk át :( mar voltunk több orvosnál, pszihologusnal de semmi nem használt. Aztan elmentünk egy kineziologushoz es a Bach viragterapiat kezdtük el használni es meg kerestünk egy homeopátiás gyerek szakorvosi doktornőt aki végre rendesen megvizsgálta a kislányomat aki nagyon kedves volt es foglalkozott velünk! Mert ugye a gyerekorvosunk mondta h adjam neki guttalax ot ami kemény hashajto es én nagyon utaltam kérdeztem is h nincs e Vmi más megoldás de semmit nem tudott mondani… Na es a kaptunk homeopátiás golyocskakat 3 felet es azt ígérte a. Doktornő h 2 hónap múlva változások lesznek :))) végre Vmi….es valóban megcsak egy hónapnál tartunk de egy picit jobb a helyzet :) es vettünk egy Bili mese könyvet ami meg használ es minden nap azt olvassuk a kislánynak es szépen mesèn keresztül is meg barátkozik a kakival nem lesz olyan félelmetes:) azóta ő kéri a. Bilit es üldögèl rajta…es belepisil ujra :) es minden nap sokat iszik es aszalt szilvát kap es minden nap egy kávés kanál tökmag olajat az nagyon jó az emesztesre. Nagyon sok türelem kell es kitartás de ennek egyszer vége lesz es mi mar alig várjuk ;) mindenkinek kitartást kívánok es türelmet !!

  29. Guttalax a garanciális termék.
    Aztán probiotikummal helyreállítani a bélflórát. Sz.

  30. Kedves Betyó!

    Nem tudom, hogy hogy kezdődött nálatok ez az egész…miért nem akar kakilni? Alapesetben szorulásos a kisfiad? Ha igen, ha nem én nem erőltetném neki azokat az ételeket amiket nem szeret, igyon sok folyadékot, az a lényeg,(de azt sem kell erőltetni) amúgy egye azt amihez kedve van. Ugyanis ez is egy folyamatos stresszforrás neki, hogy ő nem eszi azt amit kellene, amit anya szeretne..(és nem baj, ha most nem olyan “egészséges” az amit eszik, iszik)
    Próbáltad már, hogy nem adsz neki beöntést?
    Laevolac-ot mi is szedtünk, nálunk ellenkező hatást váltott ki, iszonyatos székelési ingere volt a gyereknek amitől még jobban megijedt és még jobban visszatartott.
    A Németországba költözés biztos, hogy nagyon megviseli a gyereket. Mi is nemrég költöztünk Németországba és az én gyerekem eléggé kiborult. Ami nagyon fontos most, hogy érzelmileg próbálj meg nagyon stabil hátteret adni a gyereknek…én azt látom az én lányomon (6 éves) mintha kihúztuk volna őt gyökerestől a földből…minden ami eddig a világot jelentette neki, amit még csak most kezdett el megismerni, az egyik napról a másikra megszűnt, eltűnt, és itt van helyette ez az új, érthetetlen világ…ebbe most csak anya meg apa a biztos. És most nektek nagyon biztosnak és megnyugtatónak kell lenni. Nagyon sok időt kell a gyerekkel tölteni és játszani, én ezt tapasztalom. Az én lányom három hónapja költözködőset játszik, felváltva azzal, hogy ő egy kóbor kiskutya, nincs otthona. nehéz most nagyon az biztos.., de kitartás, biztos, hogy túl lesztek rajta!
    Minden jót nektek!
    Üdv: Viki

  31. Sziasztok!

    2 hónap múlva lesz 4 éves a kisfiam, szerintem már több, mint 1 éve szinte csak úgy kakál a gyerek, ha 3-4 nap után beöntést adok neki, de akkor is ott kell térdelnem a wc előtt és ölelni őt. Kb fél óráig tart így is vagy még tovább. Tudom, hogy mit kéne neki enni adni, de nem hajlandó megenni a kásákat, gyümit alig (banánt megeszi, de az meg székletfogó), semmi olyat, amiben “darabka” van, vagyis a főzeléket se eszi. Max. a tigrises gyümipépet eszi meg, amit ki lehet szívni a tasakból.
    Teljesen ki vagyok már borulva ettől. Laevolacot ajánlott az orvos minden napra. De nem akar a gyerek kakálni. Pszichológusnál nem voltunk még.
    Nehezíti a dolgot, hogy nemrég Németo.-ba költöztünk..

    Mit csináljak???? :,-(((

  32. Kedves Kelly!

    Remélem azóta, hogy írtál sikerült minden drasztikus beavatkozás nélkül a kakilás. Én így utólag (hogy mi már túl vagyunk rajta) nem pártolom a beöntést és egyéb eszközös “beavatkozást”. A mi esetünkben minden ehhez hasonló csak rontott a helyzeten. Tehát ha a gyerek nem szorulásos, hanem visszatart szerintem ezek a dolgok csak tovább sokkolják. (bár annak idején én is megtettem volna bármit csak sikerüljön).
    Csak ismételni tudom magamat, sok folyadék, mozgás, és nyugalom. Ez a legnehezebb. Egyszerűen úgy kell tenni, mintha nem lenne semmi probléma, nálunk csak ez segített.
    Az szerintem nagyon jó, hogy engeded szopizni az én lányomnak is nagyon fontos volt.
    Szerintem mindenképpen kérd ki a gyermekorvos véleményét, kérdezd meg mik a bélcsavarodás tünetei. (én úgy tudom a bélcsavarodás nagyon heves hasi fájdalommal jár).
    Nyugodj meg, bízz magadban és a kislányodban, túl lesztek rajta!
    Minden jót!
    Üdv:Viki

  33. Sziasztok!
    1,5 éves kislányomnál hasonló kaki gondok alakultak ki. Volt egy nehéz, kemény széklet kb. 1 hónapja. Azóta fél tőle, de nem minden alkalommal van gond. Kezdtem is bizakodni, hogy talán egyre kevésbé fél, nyöszörög, múlt héten kis aggódó tekintet, és panaszkodás után sikerült. Azóta ez az 5. nap.. Eddig nem idegeskedtem rajta, majd ha 4. nap nem megy, adok egy kúpot, két alkalommal ez már használt. De semmi. Ma reggel megint adtam, szintén nincs eredmény. Helytelen, semmi értelme, de nem is tudom hanyadszorra sírom el magam ma, mert sok nehézségen vagyunk túl, egyszerűen igazságtalannak érzem, hogy megint jön valami új probléma, amiben egyedül vagyok. De itt olvasom, hogy vannak sorstársaim :) Az utóbbi fél évben minden helyrejött, a rendellenesség, amivel született rendeződött. Olyan jól alakult minden, jókedvű, nyitott kislány egyébként. Erre most sokkol, hogy így stresszel valamiért, annyi időt szánok rá, nem foglalkozom a kritikákkal, és engedem szopizni ha olyan napja van, sokszor is. Tehetetlen vagyok most, szélcsövet kell vennem, ha ma azzal nem sikerül, holnap be kell vinnem beöntésre a kórházba. Nektek volt ilyen, hogy beöntést kapott? Rettegek a bélcsavarodás miatt is, annak mi a tünete? Mennyit szabad egyáltalán várni? Rettenetes rossz evő, most végre szendvicsezik, husit eszik, ezek csak rontják tovább a helyzetet,mert székrekedést okoznak. Gyümölcsöt egyszerűen kínlódás belediktálni, van mikor eszi,de van mikor egyszerűen nem.. De ma nem kap mást, csak gyümölcs műzlivel, és főzelék.

    Köszönöm előre is a tanácsokat szélcső, beöntés ügyben :(

  34. Szia! Nekem 2 éves a kislányom és már több hónapja küszködünk február óta már orvosnál és kórházba is voltam vele, nincs baj a bélrendszerével semmi gond nincs vele hála Istennek, de még sem kakil csak széklet lazítóval akkor is ordít visít.Már nem tudom mitévő legyek.Annyira sajnálom szegényt.Már arra is gondoltam talán az is baj lehet hogy még szopik.Sokszor már nem tudom eldönteni hogy szorulása van vagy csak vissza tarja. Mit tegyék még ?

  35. Kedves Manka!

    Hát igen…ez sajnos nagyon rossz reakció volt a Nagymamától…
    Szerintem semmi esetre se erőltesd a kakilást, és ne legyen téma.
    Ha sikerül kakilnia mondd neki, hogy milyen szépet kakilt. Nem kell szerintem eldugni, letakarni, az lenne a jó ha eljutna arra szintre (amin volt ezelőtt, hogy a kaki teljesen normális és természetes dolog).
    Amikor mi ebben a cipőben jártunk, mindig megnéztük milyen szép a kaki és hogy mihez hasonlít az alakja. Sokszor kakilt a lányom csigaformát, x-et, meg kiflit. Ez a játék tetszett neki.
    Az jó ha szereti az ivólevet, és a rostos ételek közül amit felsoroltál mind nagyon jó, nem is kell ennél több. Minden nap egyen almát, az nagyon jó, plusz a sok folyadék. De nem is ez a lényeg, mert nem a széklete állagával van a baj, hanem hogy rákiabáltak kakilás közben és most fél, azt hiszi rosszat tesz.
    Ezt a félelmet kell oldani, sok sok szeretettel, nyugalommal, megerősítéssel. Pl.: amikor wc-re mész, mondhatod neki, hogy anya megy kakilni, akár mehet is veled…
    Remélem gyorsan kilábaltok belőle!
    Minden jót!
    Üdv:Viki

  36. Kedves Viki és Sorstársaim!

    Kislányom 2,5 éves. Pisilni már szépen tud bilibe, még éjszaka is felébred ha menni kell. De sajnos a székletét visszatartja ő is, mióta a Nagymamája ráripakodott, hogy a bilibe kell kakilni, nem szabad a fűbe… (épp fürdött a leányzóm a medencében,kiugrott belőle mert jött a kaki és a fűbe végezte el a dolgát):-((( Ráadásul ha 3 naponta kúppal sikerül kakilnia, akkor meg ha meglátja a kakit a biliben, elfogja az undor. Sír, visít kakilás közben. Ha letakarom a kakit hogy ne lássa, akkor megnyugszik valamelyest. Ha jön az inger Neki, szól hogy kaki, és rohan ráülni a bilire, de aztán (vagy pisil csak) feláll, és mondja hogy nincs kaki…Erőltettem is már nála a dolgot, de semmi értelme. Az almán, borsón és kukoricán kívül nem hajlandó semmi “rostosat” megenni, viszont imádja a gyümölcsleveket. Lehet hogy nem kéne Nekünk sem szóba hozni a kaki témát Nála? Tudnátok Nekünk segíteni? Most hogyan tovább?

  37. Kedves Viki!

    Nagyon köszönöm a válaszodat, mert szinte remélni sem mertem, hogy létezik ilyen oldal, ahol ennyi segítséget kaphatok!
    Ma tartunk a hetedik napnál, hogy a kislányom nem kakilt, és holnap már a nyolcadik. Ma már nagyon de nagyon erősek voltak az ingerek. Amit sehogy sem tudok feldolgozni, azok ezek a napok. Borzasztó nézni, ahogy kétségbe esetten járkál, sír is meg nem is, és hajtogatja, hogy kaka, kaka. A kis szemei tele vannak félelemmel, az arcára rá van írva minden. Rázza a fejét, hogy nem, nem! ÉS ÉN NEM TUDOK RAJTA SEGÍTENI!!! Próbálom elterelni a figyelmét, de az ingerek erősebbek nálam. Aztán mégis sikerül visszatartania, de pár perc múlva megint kezdődik elölről. Így telik el az egész nap, és ha nem sikerül kakilnia, én csak remélni tudom, hogy holnap már sikerül nekünk a kakilás. Mikor így kétségbe esik, azt sem tudom, hogy biztassam, vagy inkább ne? De hidd el, hogy a kakilásoktól is félek. Ahogy látom, hogy szakad róla a víz, remeg a kis teste. Odabújok hozzá, de lök el, meg nem is lökne el, simogatom a kis arcát, nyugtatgatom, de egyszerűen ezt a szenvedést az anyai szívem nem bírja!!!!! Hogy lehet ezt feldolgozni, elviselni, hogy neki ilyen rossz? Megpróbálok mosolyogni, de majd bele halok a fájdalomba. Magamat okolom, mert biztos én rontottam el valamit. Ki más? Teljesen el vagyok keseredve!!! Egyszerűen nem is látom a végét, mert inkább csak egyre jobban el tudja tolni a napokat. Pedig már tudatosan próbálok odafigyelni az étkezésére. És ahogy írtam, az első alkalommal, amikor hashajtó cseppeket adtam neki, csak másnap este kakilt, most pedig ugyan akkora adagtól 2 napja nem sikerült. Az egész csak tolódik, és semmi sem használ.

  38. Kedves Gyöngyi!

    Amit leírtál, majdnem szóról-szóra így történt velünk is. Szerintem semmi esetre se vedd el a cicit most a gyerektől! Ugyanilyen helyzetben voltunk mi is. Épp elterveztem, hogy leszoktatom a ciciről amikor kezdődött az egész székletvisszatartás. Utólag úgy gondolom, helyesen döntöttem, hogy hagytam még szopni. Az én lányom sem hagyta, hogy bekenjem a popsiját, ezért nem is kentem neki. Neked is azt tanácsolnám, hogy ne kend be neki. Semmi extra műveletet ne végezz a feneke körül, mert ez most neki “tabu”.
    Tényleg annyira hasonló az esetünk, szinte beleborzongok ahogy visszaemlékszem…szóval az én tapasztalataim: az én lányom sem akart a bilire ráülni, nagyon félt tőle, minél többször ültettem rá annál jobban félt. Erre rájöttem és nem ültettem többet a bilire, nem mondtam neki, hogy üljön rá akkor sem amikor már 7 napja tartotta vissza és járni sem tudott, annyira kellett kakilnia. Kivártam, és ő mondta, hogy biliznie kell, de csak pisil. (egy idő után már pisilni sem akart, na ekkor nagyon megijedtem és itt döntöttem el, hogy hagyom, hogy ő hozza meg a döntést) Szóval mondtam, hogy rendben, akkor csak pisilj. Mikor már a bilin ült, csak úgy mellékesen odabújtam hozzá, hogy itt vagyok vigyázok rád. Volt, hogy cicit is adtam neki. Ilyenkor általában sikerült kakilni,(nem mindig, tehát ne keseredj el) de ettől nem szűnt meg a visszatartás. Ne erőltess semmit, és ne beszélj erről az egészről. Kérdezted, hogyan lehetne megértetni vele, hogy a kakilás nem mumus. Sehogy. 22 hónaposan nagyon kicsi, hogy ezt megértse, kár és ártalmas is szerintem a győzködés, magyarázás. Nekem is nagyon sok időbe telt mire felfogtam.
    Most, hogy jön a nyár, ha esetleg kint vagytok a szabadban és pisilnie kell, ne menjetek be, hanem kint pisiljetek, úgy hogy hátulról a térde alá nyúlsz miközben behajlik a térde és így tartod (remélem érthető) nekünk így sikerült először úgy kakilni, hogy nem sírt, sőt észre sem vette.
    És ami a legfontosabb (tudom nagyon sokszor ismétlem) a nyugalom. Nyugodj meg, azt sugározd felé, hogy minden rendben van.
    És még egy dolog eszembe jutott. Amikor láttam hogy erős ingere van, csaltam játszani, mozogni, futni a kertben (szappanbuborékot kergetni) így is kicsúszott egy párszor a kaki. (ha így történik, csak lazán bemenni, tisztálkodni, ruhát cserélni és folytatni a játékot).
    Ha nem székrekedéses én nem adnám neki a hashajtó és a Laevolac-ot sem.

    Sok-sok erőt és kitartást!

    Üdv: Viki

  39. Sziasztok! Csak a frissebb hozzászólásokat olvastam. Nálunk a most majdnem 5éves fiammal volt ez egy nagyon hosszú kínlódás, osztozom az összes fájdalomban, amiről itt beszámoltatok, ismerem őket. A dolog valahogy akkor oldódott meg, amikor véletlenül rájöttem, h nála épp a narancs az, ami nagyon jól megpuhítja a kakit, azóta nem adok neki végszükség esetén sem kúpot, kétnaponta vagy naponta kakil már, nincs gond. Most ő is úgy van vele, ha mégis fél, h kemény lesz, kér narancslét, és már kakil is. A kislányom most 3 éves és most lett szobatiszta, és sajnos nála is problémás a kakilás, jelenleg ott tart, hogy SEHOVA nem mer kakilni, fürdőkádban szokott kijönni, de ott meg rémisztő sírásban tör ki, megijeszti a dolog. A testvérénél tapasztalt előzmények miatt nehéz türelmesen reagálnom, pedig tudom, h az a lényeg, úgyhogy próbálom majd kifigyelni, h mi puhítja meg a legjobban a kakit az ő esetében, reméljük, nem lesz nagyon durva és nagyon hosszú a dolog. Mindenkinek kitartás és nagyon sok türelem.

  40. Sziasztok!

    Nekem a kislányom, aki 22 hónapos is kakilási nehézségekkel küzd. Nem akar kakilni. Annyira vissza tudja tartani, hogy már 10 napig is sikerült. És ez ráadásul nem is egy kemény széklet után volt, hanem amikor már azt hittem, hogy na most már könnyebben ment. Nagyon fél a kakilástól, még a gondolatától is pánikba esik. Próbáltam bilire ültetni, de az sem segít. Annyira fél, hogy remeg, aztán meg felállni sem mer róla. Ha kakil bele azért, ha nem kakil bele akkor sem mer még megmozdulni sem. Nagyon megvisel! A gyerekorvos sok folyadékot, rostos ételeket ajánlt, gyümölcs, joghurtot, leavolacot, és hashajtó cseppeket. A leovalacot nem tudom beadni neki, mert mindenből kiérzi, mert elutasítja. A hashajtó cseppet 2x adtam neki. Először beadtam neki este, amitől elvileg reggel kellett volna kakilnia, de csak este sikerült. Most pedig szintén este beadtam, de most már másnap sincs hatás. Csak szegénykémnek görcsöl tőle a hasa, kaka nincs. Inger van, de már hashajtóval sem kakil. Nagyon félek, és teljesen tanácstalan vagyok. Ma már vele sírtam a bilin. Azt sem szereti, ha bekrémezem a popsiját, de nem tudom, hogy ez is miért van? Hogyan tudnám vele megértetni, hogy a kakilás nem egy rossz mumus? Mi tévő legyek? Mit csináljak? Talán az a baj, hogy még sokat cicizik? De természetesen eszik ő már rendesen. Tudom, hogy a cici már inkább csak nyugtatásnak kell neki, de félek attól is, hogy ha most szoktatom le a ciciről, még azzal is nagyobb kárt teszek. Mert azt már észre vettem, hogyha kakilnia kell, vagy erősebben görcsöl a hasa, mindig cicit kér. Ha rájön az inger, leül, összeszorítja a lábát. És már arra is rájött, hogy nagyon sírni sem jó, mert akkor erőlködik, és kakilás lesz belőle. Úgyhogy most már erőteljesen nem is sír. Kérlek, adjatok tanácsot, hogy mi tévő legyek?

  41. Végre!
    Végre olvashatok valamit a témával kapcsolatban. Nekem a második gyermekemmel van a probléma. Egyszer volt szorulása, 5.napon sikítva jött ki belőle, azóta sem sikerült helyrejönnünk,ugyanis,az annyira fájt neki,hogy azóta visszatartja 3-4 napig. viszont semmivel levolac, glicerines kúp sem sikerült könnyítenem a helyzeten. Melegvíz se jött be,semmi, pedig nagyon sokat tornázunk,és sokat vagyunk kint a szabadban is, de ez ügyben az sem könnyít rajta. Magamat okoltam érte eddig, hogy biztosan én rontottam el valamit, étkezés,bármi, de ezek szerint nem csak én vagyok ilyen bajban. zabkása szóba sem jöhet, hasfogós ételeket teljesen kiiktattam, mégsem változik a helyzet. Én gyermekorvoshoz azért nem vittem,mert mániája a lázmérőzés, és szerintem azzal méginkább rontanánk a helyzeten. A védőnő tud a problémánkról, de ő csak zabkása,meg kitartást,mert ki fogja nőni. Amúgy másfél éves a lányom és már lassan fél éve szenvedünk. az is baj szerintem,hogy még kicsi ahhoz,hogy megértse,hogy ez nem jó. mivel napok alatt a sok popófeszítéstől összeáll az anyag, és jóval vastagabb lesz,mint kéne, de egyszerűen nem tudom,hogyan vegyem rá,hogy lazábban kezelje. Remélem,amint elkezd beszélni,megtörik a jég,mert így,hiába is vennék be a bölcsibe,akkor sem tudnék visszamenni dolgozni,mert ne tessék rám haragudni, de én még nem találkoztam olyan dadussal,vagy ovonővel,aki tolerálná az ilyen helyzetet. ( Fiámnál szemműtét után kifejezetten kértem,hogy tereljék el a homokozótól,mert mindkét szemét egyszerre műtötték, mégis,mikor mentem érte munka után,kérdezem,hogy hol a fiam,mivel csak ő nem volt kinn az udvaron, erre : ja! benn mosakszik,mert a szemébe ment a homok. ennyi. bakker. azthittem leütöm az ovonőt. négy éves volt a fiam akkor és végül is ő képes a frissen műtött szemeiből kimosni a homokot nem?! Mákja volt a dadusnak,hogy nem lett szövődménye,mert engem meg a következmény nem érdekelt volna,de hogy laposra taposom az biztos. Mielött bárki betámadna, az orvos mondta,hogy mehetünk az oviba én meg nyugodtan menjek vissza dolgozni, egyébként egyedül neveltem őt éveken át és ma 18 éves már.)
    Szóval igazán nem is tud az ember semmi konkrétat,mert minden gyermek speciális, viszont csemegézni lehet a tapasztalatokból és hátha van olyan infó,ami nem jutott eszembe.
    Köszi,hogy leírhattam, szép napot!

  42. Az én kislányom 4 éves, és közel 2 éve küzdünk, a nappali kakilással. Azért fontos, hogy nappali, mert éjszaka félálomban, vagy netán álmában, nem probléma a wc-én, szűkítővel történő kakilás. Mindent kipróbáltuk, a különböző ételektől, a lehetséges gyógyszereket, a kádban kakilást, a NYUGODSÁGOT, a dicséretet, a jutalmazást, mindent!!!!! Tudom az okot is, mert én segítettem rajta, mikor 2 évesen a kakit muszáj voltam kihúzni belőle, mert olyannyira fájt már neki, hogy síkitott. Nem kívánom senkinek, azt amit ezidáig átéltünk együtt a férjemmel. Orvosi segítséget nem kértem. Idegen országban, idegen nyelven nem értené még, mit akarnának tőle. Éjjel mikor elalszik, mindig megvárom azt a pillanatot , mikor hallom már ébredezik és bántja a hasát. Nincs még fent, igy ilyenkor én viszem a wc-re, pisilés után sokszor simán kakil, de nem ébred fel. Hogy miért én viszem, miért nem hagyom, hogy felébredjen? Mert megpróbáltam már másként is! Hagytam kicsivel tovabb , hogy majd talán felébred, és kimegy magától wc-re. Meg is történt 1-2szer, de olyankor nem kakilt, vagy sikitás lett a vége. Volt olyan is, higy nem tudta hol van, máshova ment és székre pisilt, vagy csak állva bepisilt, de mivel öntudatlan állapotban volt, a pisitől ráeszmélt, hogy bepisilt és felébredt sírás közben. Tehát öntudatlanul képes csak kakilni, ha feleszmél a Wc-én, hogy ő bizony kakil és meg az elején van, vagy nem folytatja és vissza húzza, vagy sírva ( visítva ) nyomja ki magából. Sosem említem neki az éjszakát. Sosem beszélek hozza éjjel. Nappal ha ingere van, nem kérdezem, látom rajta, hogy szenved. A puki kijön, a többi bent marad. Persze bízom benne, hogy kinövi, de mint szülő rettegek, hogy egyszer bélcsavarodás lesz belőle. Mindenről beszélgettem már vele, hogy miért kakilunk,hogy milyen jó érzés a kakilás. Rajzzal is motiváltam, de semmi. Türelmes vagyok, de mégis tanácstalan. Hisz az én esetemben a gyermekem kakil, de csak éjjel.

  43. Kedves Viki!

    Semmi baj, hogy csak most válaszoltál, gondoltam, hogy úgyis írsz, amint tudsz. Most viszonylag rendben vagyunk,de nem kiabálom el. Pár hete leálltam a Macrogollal és minden mással is, január óta pszichológushoz se viszem, semmit nem használt, teljesen felesleges volt elvinnem. Nem viszem se dokihoz,se kuruzslókhoz,stb. Az idő segít és a türelem. Pár hete kb. 10 napig mindennap kakilt kínlódás nélkül sőt kérte a bilit. MÁr kezdtem nagyon örülni,de résen vagyok. Most 3 napja nem volt semmi, a pocakja viszont kemény..tehát ennyi. Közel van a cél, hiszem. Iszonyú nehéz nyugodtnak maradni, látja, hogy idegesít, ha nincs kaki. De 2 év után már nagyon belefáradtam sok idegeskedésbe. Viszont azt tudom, hogy dokihoz semmi esetre sem viszem, azzal ártottam a legtöbbet.

  44. Kedves Erika!

    Remélem már megoldódott a problémátok. Amennyiben nem és már esetleg azt is tudod, hogy nincs semmi szervi baja a gyereknek én abbahagynék minden hashajtó és kúp használatot. Nekünk ez vált be. Mert rájöttem, hogy már nem is a kakilástól félt, hanem attól az erős ingertől amit a hashajtó okozott, a kúp alkalmazása meg egyszerűen katasztrofális volt. Így megbeszéltük a férjemmel, hogy abbahagyunk mindent, csak a rendes ennivaló és folyadék marad, sok mozgással. Megpróbáltunk nyugodtak lenni és szépen lassan (nagyon lassan) megoldódott. A legnehezebb tényleg idegekkel bírni ezt az egészet.

    Kitartást és sok erőt kívánok nektek!

    Üdv: Viki

  45. Kedves Katalin!

    Szerintem ez mindenképpen szakemberre tartozó feladat, remélem minél hamarabb eljut a kislány gyermekpszichológushoz!

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  46. Kedves Cirmoscica!

    Talán már meg is oldódott a gondotok….
    Vannak ilyen gyerekek akik később mutatnak hajlandóságot a szobatisztaság iránt, nincs ebben semmi különös, semmi kóros, ez teljesen normális. Van aki később beszél, vagy később jár mint az átlag. Az nagyon jó, hogy semmi gond nincs a székletűrítéssel és, hogy nem tartja vissza. Én most egy darabig pihentetném a bili vagy wc dolgot, hagynám hogy egy kicsit elfelejtse, Aztán lehet, hogy magától akar majd. És az is jó, ha ruhástól pelussal ráül, hagy szokja, de csak ha ő szeretné.

    Minden jót!

    Üdv:Viki

  47. Kedves Krisztina!

    Először is ne haragudj, hogy csak most válaszolok…volt egy kis technikai probléma.
    Remélem azóta sikerült már egy kicsit előrébb jutnotok.
    Próbálj meg megnyugodni, az nagyon jó, hogy tudod hogy a gyereknek nincs semmi szervi baja. Időnként kakil, ez is jó. Azon se kell nagyon rágódni, hogy akkor vajon milyen lelki baja lehet, mert a sok-sok hasonló történetből is látszik, hogy nem tragikus dolgok miatt van ez, hanem egyszerűen valami megakasztja a gyereket és úgy marad. Rossz beidegződés, amit hosszú türelmes munkával megpróbálunk megoldani, vagy látszólag magától megoldódik. Legyetek sokat a szabadban, játsszatok együtt, bújjatok esténként össze, szeretgesd, mondd neki, hogy milyen okos, ügyes nagyfiú már. De csak ennyit, semmi mást.(nem kell hozzátenni olyasmit, hogy ilyen nagyfiúnak már bilibe kéne meg stb.) Mindig mondd el neki mennyire szereted és hogy büszke vagy rá, és persze apa is.(Mindkét gyereknek mondd külön-külön, nehogy féltékenykedés legyen, lehetőleg kettesben legyetek, hol az egyikkel, hol a másikkal).
    Próbálj meg vidám és jókedvű lenni és ne aggódj a jövő miatt, azt nagyon megérzik a gyerekek, ha a szüleik szoronganak.

    Ha van kedved írd meg, hogy álltok most a dologgal!

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  48. Kedves Enikő!

    Tényleg nagyon régóta küzdötök ezzel a problémával. Elhiszem és megértem az elkeseredésedet, nem is tudom mit tennék most a helyedben.
    Tudom, hogy próbáltatok már gyermekpszichológust, lehet, hogy érdemes lenne keresni megint egyet, csak sajnos annyira lutri a pszichológus választás….honnan tudja az ember, hogy jót választ?
    A rokonokat meg le kell építeni, már amennyire lehet, és nem kell velük erről beszélni, akár azt is lehet mondani, hogy a gyerekkel minden rendben, csakhogy leszálljanak rólatok.
    Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, egyszerűen nem kaptam értesítést a hozzászólásokról az e-mail címemre, de már kijavítottam a hibát.
    Ha szükséged van valakire akinek panaszkodhatsz, írj nyugodtan, mert tudom, hogy csak gyűlik az emberben a sok feszültség és a párját sem terhelheti mindig ezzel.Ígérem nem 2 hónap múlva fogok válaszolni! :)

    Sok-sok erőt kívánok nektek!

    Üdv: Viki

  49. Kedves Szandra!

    A legfontosabb, hogy megnyugodj és ne hajszold magad a kétségbeesésbe, mert ezt érzi és látja a gyerek is. Szerintem nagyon jó, hogy visszakapta a cumit.
    Csináljatok mindent úgy mint azelőtt. Szó ne essen a kakilásról, szerintem ha nem szorulásos és nem kemény a széklete, és ha nem is segít, akkor kár hashajtózni. Nekünk az csak súlyosbította a dolgot, még jobban félt és erősebben tartott vissza, persze van akinek használ. Sok mozgás, sok közös program, sok összebújás anyával és a kakit nem is említeni. Ha sikerül, teljesen természetesen kezelni, elég azt mondani, hogy ügyes vagy és kész. És ne várj hirtelen eredményt. Nekünk a durva visszatartásos időszak kb. 3 hónapig tartott (azt hiszem) és utána még több mint egy évig nagyon kényes dolog volt a kaki téma.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  50. Kedves Feva!

    Ami a legfontosabb most, hogy ti felnőttek próbáljatok meg megnyugodni és hinni, bízni abban, hogy hamarosan elmúlik.
    Nekünk az volt a legfontosabb lépés a dologban, hogy én megnyugodtam (nagyon nehéz, tudom) és nem beszéltem a gyereknek a kakilásról. Semmit. Nem mondtam, hogy ha kakilnál minden nap, könnyebb lenne, vagy hogy nyomjad, meg ilyeneket. Tényleg semmit nem beszéltünk a kakilásról. Ha bilizett és csak pisilt, mindig megdicsértem, hogy ügyesen pisilt. Ennyi. Nem mondtam, hogy kakilhatnál is. Ha fájt a hasa, nyilván a visszatartás miatt, nem mondtam, hogy azért fáj mert nem kakilsz, csak simogattam a pocakját. Ezek után megpróbáltunk visszarázódni a régi életünkbe, mert a visszatartás teljesen felborított mindent. Nem mentünk miatta sehova. Aztán úgy döntöttem ez nem mehet így tovább, megyünk játszótérre, könyvtárba bárhova. Így a gyerek is kiszakadt abból a beszűkült légkörből, amibe a visszatartás taszított minket és a folyamatos mozgás, játszás miatt nehezebben tudta visszatartani. A sok folyadék nagyon fontos, hogy legyen gyakran vizelet is, mert minél többet bilizik (szerintem) mindegy, hogy csak pisil, az is segít a megoldás fel haladni. Szóval nálunk az segített, hogy “elfelejtettük” ezt a problémát és “normálisan” éltünk mintha nem is lenne. Így ő is megnyugodott és egy nap hazafelé a játszótérről pisilnie kellett, leguggoltunk az árok szélén és pisilt meg véletlenül jött egy kis kaki is. Mikor kész lett, mondtam hogy meg kell törölni a popót mert kakilt is. (Nem ujjongtam, csak teljesen természetesen jegyeztem meg). Megnézte ő is és azt mondta, hogy kakiltam és nem is fájt. Erre mondtam neki, hogy persze, az nem fáj. …és ekkor tört meg a jég, még utána egy pár napig csak a kádban kakilt, de már minden nap. Persze félt és ott kellett lennem, nyugtatni, ami csak annyiból állt, hogy megsimogattam és mondtam, hogy nem baj, hogy a kádba kakil, mert amiatt aggódott. Így szép lassan visszaszoktunk a bilire, de azt sem én javasoltam, hanem ő akarta.
    Röviden ennyi, ha bármi kérdésed lenne szívesen válaszolok. Persze minden eset egyedi, de egyik sem megoldhatatlan.
    Sok sikert és kitartást kívánok nektek!
    Üdv: Viki

  51. Olvasom a sok-sok történeteket, nem egyedi esetekről van szó. Azt szeretném kérni, hogy aki túl van a nehéz időszakon(kakilással kapcsolatosan)írja már le, hogyan lettek túl ezen a dolgon. Minden eredményhez vezető út érdekelne, főleg ami magától meg oldódott illetve mitől jött rendbe a kakilás. Van-e esetleg valami házi praktika erre a problémára? Sajnos a mi esetünk is olyan, hogy nem eszik meg semmit a kislányunk ami esetleg segíthetne (lekvár,gyümölcs, joghurt) Csak a tej amit szeret és a vizet azt issza rendesen, eszik salátákat, tésztát. És az a baj, hogy jön a kakilási inger de visszatartja 2-3 napig ami annyira be sűrűsödik, hogy sokkal nehezebben tudja kinyomni. De sajnos hiába mondjuk, hogy ha minden nap kinyomnád nem lenne ilyen tömött és nehézkes. Annyira rögződött nála, hogy fáj amikor jön az inger. Most lesz 3 éves májusban,bilizik már régóta. Nagyon várom a leírásokat a házilag megoldható,bevált módszerekről. Nagyon szeretnénk már nyugodtak lenni, hogy rendben megy a kakilás. Nagyon köszönöm előre is!!!!

  52. Sziasztok!
    Nagyon örülök,hogy meg találtam ezt az oldalt!
    Az én kislányom 29hónapos!
    24 hónapos korában (októberben el vettem tőle a cumit)
    minden szépen ment!meg mondtam neki,hogy el vitte a cica!
    Tök jó volt minden ,nem sírt utána,elaludt este rendesen hanem azt vettük észre 5 nap után,hogy nem kakil a gyerek…
    Csak a cumival tudtuk összefüggésbe hozni!(ugyan ebben a hónapban elköltöztek anyósomék és kórházban is voltunk 1 éjszakát)
    Szerintem az volt a hab a tortán,hogy elvettem a cumit!(persze rögtön visszaadtam neki,ahogy rájöttünk,hogy baj van!Sajna nem változik azóta semmi hiába kapta meg!

    Azóta nem akar kakilni!Eleinte azt hittük,hogy szorulása van,de az ünnepek alatt észre vettük,hogy ő saját akaratával tartja vissza a kakit!Amúgy is nagyon szégyenlős és mindig el bújt ha kakilni akart!Képes 1 hétig is visszatartani ha nem adok neki hashajtót…
    Most a Guttalax cseppeket adom neki,hogy legyen széklete,meg homeopátiás bogyókat adok neki,de semmi….Enni sem nagyon akar(amit más normális gyerek meg eszik ő sajna nem!pl:lekváros kenyér,vajas,májas ,párizsis,szóval semmi ilyesmi)
    Már nagyon rossz!
    Adjatok tippeket,hogy mit csinálja!Kinövi?Miket lehet alkalmazni ami nem árt neki?
    Sajnos bilizni sem akar!
    Köszönöm előre is a segítséget!

  53. Sziasztok!

    Úgy érzem néha, hogy nem bírom már… Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit találjak már ki, hogy a majdnem 5(!) éves fiam végre megértse, hogy a bilibe kell kakilni. Őt nem érdekli, ha bemegy a nadrágba. Persze én nem hagyom annyiban, minden este ülünk bilire, mióta Macrogolt szed, van is kaki szinte naponta. Ha viszont antibiotikumot szed,vagy kevesebbet iszik, napokig semmi, és még továbbra is visszatartja. A türelmem nekem is egyre kevesebb, a gyerek uralkodni akar rajtunk és bármit teszünk, hatástalan. Elegem van a sok okoskodó rokonból,ismerősből is, főleg azokból,akiknek nincs gyereke. Halvány fogalmuk sincs, min megyünk át már lassan 2 éve. Odáig is eljutottunk, hogy otthon mi adjuk a beöntést, talán ha soha nem vittem volna klinikára, mára már megoldódott volna a probléma, nem tudom. Kitartás mindenkinek, egyszer csak szobatiszták lesznek és megtanulják,hogy nem szabad visszatartani a kakit.

  54. Kedves Sorstársaim! Kedves Viki!
    Nagyon örülök, hogy megtaláltam az oldalt, és sok hasonló sorsú gyerekröl és a szüleikröl olvashatok, ugyanis én is azt gondoltam eddig, teljesen egyedül vagyok a gondommal.
    Kisfiam 3 éves múlt, mindig is nehezen jött a kaki. 14 hónapos kora óta Laevolak-ot szed, átlag kéthavonta kúpot is kellett használni, hogy kakiljon.
    Tavaly nyáron az ovira készülve levettük a pelenkát. Eleinte minden szépen ment, még a kaki is sikerült a bilibe, megkönnyebbültem. Aztán szeptemberben a férjem munkahelyet változtatott, sokkal kevesebbet van itthon, a nagyobbik fiam pedig elkezdte az elsö osztályt. Vagyis sok miden megváltozott a családunk életében, és kisfiam részben újra pelenkás lett. A pisinél általában szól, és WC-re megyünk, de a kaki teljesen rendszertelen. Elvittem a Heim Pál sebészetére. Nem sokat segített, kaptunk listát, hogy mit egyen, mit ne, és tisztítsuk ki. Ez nem jelentett drasztikus dolgot, de adtak egy határidöt, ami engem nagyon feszített, és ez át is ragadt a fiamra. A decembert emiatt végigszenvedtük, az segített, hogy egésznapra visszaadtam a pelenkát.
    Eljutottunk ultrahangra is, itt végleg megnyugodhattunk, hogy nincsen szervi oka a problémának.
    Januárban gyerekpszichológushoz fordultunk, de még nem jutottunk semmire, konkrét dolgokat még nem javasolt, nem tudom, fog-e, miböl áll az ö segítsége.
    Nagyon kimerült vagyok én magam is. Az idösebbik fiammal 2 és fél évig tartott ugyanez a probléma, de akkor más volt a gyerekorvosunk, és neki mindig volt arra is gondja, hogy engem is felmosson pár bátorító szóval. Végül akkor oldódott meg a gondunk, amikor a kisebbikkel teherbe estem és feküdnöm kellett. A nagyfiam teljesen egyedül intézte a vécézést, nem tartottam annyira számon a kakikat sem, és egyszercsak rendbejött. De neki azért a kora is megvolt már az önállósuláshoz, 4 éves volt, jobban felérte a vécét is, és oviba járt már.
    A kisebbiknél ez is a gondom, hogy a pelenka miatt nem mehet oviba. Amit írtatok, hogy a közösségbe járás is segíthetne, az nála részben valósul csak meg. Heti két délelött jár egy családi napközibe, de ott nem zavar a pelenka senkit, és a többség pelenkás amúgyis, mert bölcsiskorúak.
    Nem tudom, mit tegyek, hogy kimozduljunk a holtpontról. Az óvónéni hajlandó segíteni talán, de tavasznál hamarabb nem javasolta, hogy belátogassunk az oviba, mert most nagyon sírós gyerekek szoknak be.
    Az én helyzetem is bizonytalan, lejárt a gyes, most itthon vagyok, fizetem az eg. biztosítást, munkanélkülinek sem jelentkeztem be, mert vihetném oda is magammal a gyereket. Segítségem nincs, nagymama, nagypapa messze lakik és betegek, a férjem szülei meghaltak, testvére nincsen, csak távolabbi rokonai vannak a közelben. Egyedül küzdök, szerintem ez tovább rontja a helyzetet, mert a türelmem már rég elfogyott.
    Most éppen rezignáltan veszem tudomásul, ha megint nincs kaki, és már nem is nagyon számolom a napokat, csak körülbelül. De sehogy se jó, mert legbelül azért feszengek, hogy mi lesz így.
    Köszönöm,hogy meghallgatattok, és ha valami javaslatotok is van, az már csak hab a tortán!
    Krisztina

  55. Sziaszotok!
    Nekem egy olyan gondom lenne, hogy a kislányom lassan 3 éves lesz és semmi érdeklődést nem mutat a vécébe vagy bilibe kakilás-pisilés iránt. Állandóan kéri a pelust. Már mindent beígértem neki, vettem vécézésről szóló könyveket, mesefigurás vécépapírt, néha én is mutatom, hogy kell, de semmi nem használ. Egyelőre a bölcsis társai sem ihletik meg, legfeljebb ruhástul hajlandó a vécére ülni. :-) Ha kérdezem miért nem, néha azt válaszolja, hogy mert nem tud. Amúgy minden téren teljesen fejlett, talán túlzottan is értelmes a korához képest, mert becsapni sem lehet semilyen praktikával, mindenre rájön elég hamar. A kakilással amúgy nincs gond, nem tartja vissza és az állaga is szép krémes, csak valahogy a szándék hiányzik a vécézésre. Ha esetleg valaki hasonló cipőben járt vagy jár, örülnék, ha megosztaná a tapasztalatait. :-)

  56. sajnos olyat kell kerdezek, ami nagyon kinos van egy ismerosom, akinek a nyolc eves kislanya, vissza tartja a kakit, es elbujik kezzel kiszedi es megeszi, nagyon gusztustalan. Mi az okozoja, es mi a betegseg neve?

  57. Mi már lassan fél éve küzdünk a kaki problémával.
    Egyre nehezebb nekem lelkileg ez az egész,főleg hogy február közepén megyek vissza dolgozni.Október óta jár bölcsibe,mostanra elég szépen beszokott.
    Most 26 hónapos a lányom,és csak kúppal van széklete.
    Küszködés,ordítás,sírás az elején,addig míg rá nem jön hogy nem tudja vissza tartani,utána már megy minden magától szép csendben,izzadva,vörösödve
    A kakilás után meg azért kell könyörögni hogy vegyük ki a kakis pelust,mert nem hajlandó oda adni.
    Házi orvost is váltottunk mert az csak a glicerines kúpot ismerte.
    Saját magamtól kezdtem adni a Levolac majd a Duphalac szirupot,ami ideig óráig működött.A másik háziorvos az benne van a homeopátiában,de eddig egyetlen egy bogyója sem használt.Most is kap 2 féle bogyót +Őszibarack ízű aloe verás italt+rozs tablettát+hashajtó lekvárt.
    De eddig még egyik sem segített.Szombaton adtam neki 8.napra kúpot akkor volt kaki.AZÓTA SEMMI.Sokat mozog,élet vidám a lányom,napi szinten eszi a gyümölcsöt,zöldséget.Kb.1 liter folyadékot megiszik rostos lé,tea,szörp formájában.Tegnap kezdtem el a joghurtjába kiskanál búzakorpát keverni,és azt etetem vele hátha segít.A szelek szálnak tőle azzal nincs semmi baja. Már azt is próbálom megérteni vele,hogy mikor anya kakil akkor ott van velem és látja hogy anya nem sír ,tudatosuljon benne hogy az nem is fáj.
    Az orvos akár mikor vizsgálta mindig puha volt a pocija.Pénteken megyünk megint az orvoshoz,és megkérem küldjön el vérvételre,meg ultrahangra vagy akármilyen vizsgálatra,hogy kiderüljön van-e valami szervi baja.

  58. Sziasztok!
    Már korábban is megtaláltam ezt az oldalt, de eddig nem írtam. Ma viszont olyan sikerélmény :)ért, amit muszály megosztanom a családon kívül másokkal is, hogy tudjátok VAN REMÉNY! A kislányom 3,5 éves ovis, de bölcsibe is járt már 18 hónapos korától. Nagyon fejlett mind mozgásában, mind értelmileg (a dadusok és az óvónénik szerint is).
    Egy dologban viszont nem akart fejlődni sehogy sem-ez pedig a szobatisztaság. Már a bölcsis csoportban is mindenki 2 éves kora körül elhagyta a pelust, bezzeg az én lányom…nem is érdekelte a téma (ha bekakilt, semmivel nem jelezte, akármeddig is elvolt a pelusban.) Ha kérdeztük, hogy nem zavarja-e, azt mondta, nem…Januárban kezdték a bölcsiscsoport szobatisztaságra nevelését a dadusnénik, hát nálunk semmi sikerélmény-egy hét elteltével azt mondták, pihentessük a témát…1,5 hónap múlva az én kicsikém egyszer csak közölte: “anya, már nem kérem a pelust”-és onnantól a pisi mindig a wc-be/bilibe ment.De a kaki maradt a pelusba. Nyáron, mondván, hogy mostmár 3 éves lesz, elkezdett a család ránk telepedni-erőltessük, vegyük el a pelust-jó, gondoltam, adjunk egy esélyt, de láttam lelki szemeim előtt, hogy nincs sok remény. Így is lett- mivel nem kapott pelust, visszatartotta a kakit.2*próbáltuk, először 3. napig, majd 2. napig bírtam elnézni, hogy inkább szenved, szorongtja a kakit, minthogy akárhova is kinyomja.Próbáltuk közben a Laevolacot is, meg mindenféle rostosat, de nálunk csak tetézte a bajt, mert pszichésen tartotta vissza- így a visszatartás mellé a még a pocakja is fájni kezdett plusz folyton bepisilt, mert már azt sem tudta szegényem, melyik izmát szorítsa/lazítsa. Egyszer adtam neki kúpot,de azt is inkább elviselte, minthogy kakiljon a bilibe.Közölte, hogy nem akarja wc-be, mert fél. Előtte sose merőltettük, egyszer kakilt teljesen magától a wc-be, és utána mindenkinek ezt mesélte, hogy ő milyen ügyes volt.Aztán módszeresen kérte a pelust, abba egy pillanat alatt letudta a dolgot, minden maradt a régiben-persze a család rosszallotta még a férjemmel is vitába kellett szállnom…de én azt mondtam, nem bírom elnézni azt a szenvedést mégegyszer és nyomatékosan kértem mindenkit, szálljanak le a témáról.
    Elkezdődött az ovi.Előtte megígérte, hogy ha ovis lesz, wc-be fog kakilni.
    Hát, nem így lett…de megbeszéltük, hogy ok, marad a pelus, de akkor oviban nincs kaki, csak reggel-este itthon és majd ha ő úgy gondolja, csak akkor kell a wc-be.Ígértünk fűt-fát-bármilyen játékot, ha már nem kell pelusra költeni, de ez sem ért semmit. Vettem egy könyvet, amire vágyott, becsomagoltam, megmutattam neki a csomagot, hogy ez várja, ha majd úgy gondolja, hogy a wc-be kakil, és betettem a szekrénybe-azt néha megnézte, még ott van-e.
    ÉS MA IGEN!úgy döntött, megteszi háromszor is, látszott rajta, hogy nagyon boldog és büszke magára:)és mi is azok vagyunk rá!Megkapta a könyvet, nagyon örült neki és megígérte, hogy többet nem kell a pelus,elajándékozhatjuk. Egyébként kb az utóbbi 3 hétben jutott el oda, hogy éjszaka nem pisilt be és tegnap este mondtam neki, hogy én megbízok benne, és nem kap pelust éjszakára-lehet, hogy ezzel is összefügg a mai döntés.Meg az oviban láthatta a többi gyereket, hogy ők is túlélik a kakilást, és most jutott el oda, hogy ráébredjen, hogy ez nem fáj, nem kell félnie.A tanulság számomra, hogy tök felesleges volt az egész cécó, a gyerek majd eldönti, szóval aki ezzel a problémával küzd, annak kitartás-tudom milyen őrítő tud lenni, de tényleg nincs más megoldás, csak türelemmel kivárni:)Mariann

  59. Kedves Viki!

    Köszi, hogy írtál. Azóta megint voltunk klinikán újabb beöntésen. Megpróbálok nyugodt maradni, de nagyon nehéz. Adok neki probiotikumot, sokat inni, gyümölcsöket, hát reménykedem, ez van. Sokat segít ez a fórum, többször elolvastam már a többiek történetét és a válaszaidat.

  60. Kedves Enikő!

    Ne haragudj, hogy nem válaszoltam eddig, viszont nagyon sokat gondoltam rátok és gondolkoztam azon mi lenne a megoldás.
    Amit leírtál abból arra következtetek, hogy tulajdonképpen már nem tartja vissza a kisfiad a székletet, csak nagyon szorulásos, vagy hajlamos a szorulásra. Azt írtad, hogy nyomja erősen, de nem jön. Tehát nem próbálja meg elnyomni már az ingert, hanem igenis akar kakilni, csak nem sikerül.
    Ez a pozitív része a dolognak szerintem, hogy ezek szerint nem tartja már vissza. A másik része viszont az, hogy időnként annyira megreked, hogy csak a beöntés segít. Szerintem most már tényleg nyugodj meg (tudom könnyen beszélek) próbáljatok meg most már csak a táplálkozásra meg a folyadékfogyasztásra figyelni,- az oviba is szólj nyugodtan, hogy itassák a gyereket gyakrabban – és most már lazíts te is. Tudod, hogy nincs a gyereknek semmi szervi baja, már nem tartja vissza a székletét, van, hogy hetekig rendszeresen kakil. És ha időnként mégis ki kell vinni beöntésre azt se éld meg katasztrófaként. Dicsérd meg, legyél vele megértő, de derűs és erőt sugárzó.

    Minden jót nektek!
    Remélem jól vagytok, szép nyarat!

    Üdv: Viki

  61. Kedves Viki!

    Megint ki kellett vinni a gyereket a klinikára. Annyira próbálja nyomni, de nem sikerült. A beöntéstől sok híg széklet kijött, de kaki nem volt, viszont ingere van, és nyomja,de nincs még eredmény. Tudom, hogy meg kell nyugodnom, borzasztóan nehéz. Az egyik orvos mondta, hogy a gyerek uralkodik rajtam, és talán jót tenne, ha távol lennénk egymástól pár napig legalább… Idegileg nagyon kivagyok már fáradva. A Hummel gélt is próbáljuk,hátha ez segít.

  62. Kedves Enikő!

    Szerintem már a kifelé vezető úton vagytok. Nagyon jó, hogy magától kakil. Igen, nagyon-nagyon nehéz kivárni, emlékszem én is ugyanígy éreztem, elérkezett a harmadik nap és onnantól kezdve óráról-órára egyre feszültebb és türelmetlenebb voltam, minden pillanatban azt lestem, hogy na most, most fog kakilni…és nagyon el voltam keseredve és dühös is voltam, ha nem. Aztán nálunk az vált be, hogy hatalmas önfegyelemmel megpróbáltam nem idegeskedni emiatt és türelmesnek lenni, mert a gyerek megérezte, hogy feszült vagyok és attól ő is az lett. Így egy kicsit könnyebb volt, nekem is és a gyereknek is.
    Egyébként botrányos, hogy mennyire magunkra vagyunk utalva ilyen esetekben, nekem annak idején a védőnő és a gyerekorvos sem tudott egy értelmes szót sem mondani ezzel kapcsolatban, csak pislogtam rám, meg hümmögtek, meg írtak beutalót a sebészetre a gyereknek. Persze nem vittem el, mert tudtam, hogy nincs semmi baja, csak nem mer kakilni. És hülyének is néztek, még a saját anyám sem értette, hogy mi a bajom, miért borulok ki ezen.
    Én ezután mindent elolvastam a neten amit csak találtam ezzel kapcsolatban és beszéltem minden kisgyerekes ismerősömmel, hogy nekik volt e ilyen és akkor döbbentem meg igazán, mert kb. minden harmadik azt mondta, hogy náluk is volt/van ilyen. Itt a blogon is látszik, hogy ez a leglátogatottabb téma, a legtöbb hozzászólással, tehát valószínűleg nagyon sok embert érint, mégsem tud érdemi információt adni, még az elején sem a védőnő, sem az orvos. Ezért is írtam le ami velünk történt, hogy segítsek másoknak és adjunk tanácsot egymásnak, meg persze erőt, mert borzasztó nehéz végigcsinálni.

    Minden jót ismét!

    Viki

  63. Kedves Viki!

    Köszi a biztató szavakat, nagyon jólesik. Én is hiszem, hogy túlleszünk rajta, de annyira nehéz. Csak az tudja, aki átéli ezt. Ismerőseim, családom is értetlenül hallgatják, hogy mi van velünk. Senki nem ismer ilyen esetet…na mindegy. Magától kakil a gyerek. Még kúpot se adok neki. 2 hónapja volt az utolsó beöntés. A múltkor még kb. egy hónapja megvártam a 7. napot, már majdnem indultunk a klinikára, de sikerült neki kakilni. :-)
    Remélem most is fog. Én igyekszem, mindent megteszek. Próbálok nyugodt maradni, de aggódom, ahogy telnek a napok kaki nélkül… Annyira okos és aranyos gyerek, remélem hamar megérti, hogy minden az ő érdekében van és kell kakilni. Nagyon dacos kisfiú. Drukkoljatok nekünk. :-)

  64. Kedves Enikő!

    Elvileg minden nap kellene hogy legyen széklete a gyereknek (felnőttnek is), de a minden másnap is jó. Nálunk sem kakil a gyerek minden nap. A 3-4 illetve 5 nap már egész jó, szerintem. Ilyenkor magától kakil, mármint beöntés nélkül? Mert ha igen, akkor tényleg nagyon jó. Gondolj bele, nem adsz neki semmi hashajtót, székletlazítót és 3-4-5 naponta kakil. Nagyon lassan, de oldódik a feszültség, a félelem a gyerekben. Valószínűleg már értelmileg és érzelmileg is nagyon sokat fejlődött az elmúlt hónapokban. Azt hiszem az én lányom 4 éves lehetett (most 4 és háromnegyed) amikor először szóba hozta ezt az egészet. Egyszer bilin ülve megkérdezte, hogy Anya, emlékszel amikor kicsi voltam és nem akartam kakilni? Azt hittem a fájni fog…és nevetett. Persze a mai napig úgy kakil, hogy a kezemet a pocakjára kell tenni.
    Egy picit próbálj meg megnyugodni, tényleg. Igaz, hogy lassan, de egyre jobb lesz.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  65. Sziasztok!

    Hány naponta kellene kakilnia egy 4 éves gyereknek? Nálunk 3-4 vagy 5 naponta van kaki….elég elkeserítő a helyzet. Már nagyon szeretném, ha túllennénk ezen. Nem tudom, mit tehetnék még. Leálltam mindenféle “gyógyszerrel”, hashajtót már rég nem adunk a gyereknek, de székletlazítót se, mind csak pénzkidobás volt és puffadt a gyerek tőle. Csak víz, gyümölcslé, sok friss gyümölcs, zöldség, ezeket kapja, mégse kakál… Mozgunk is eleget. Nyugi van itthon, mégse…Adjon valaki tanácsot!

  66. Kedves Enikő!

    Ha az orvos azt mondta, hogy otthon ne adj neki beöntést, akkor ne tedd.
    (vagy esetleg kérdezd meg, hogy mi lenne ha megtanítanák neked, hogy otthon is meg tudd csinálni neki)Ha jól értem pár hétig rendesen kakil a gyerek, aztán meg egyszer csak nem és akkor mentek beöntésre? A kisfiad mondta, hogy mehettek a beöntésre? Ha ez így van, és mindenhol azt mondják, hogy nincs szervi baja, akkor erre kell berendezkedni. Havi egy beöntés. Teljenek a napok a régi kerékvágásban, nyugodjatok meg, és ha kell menjetek beöntésre. Ne görcsölj rajta, mert magadat is kikészíted. Közben figyeld a gyereket, hogy mi történik akkor, amikor “elromlik” és nem kakil. Hátha észreveszel valamit, ami eddig nem tűnt fel, de lehet, hogy nem.
    Szóval nyugodjatok meg és reméljük már nem tart sokáig.
    Írj, ha van változás (és akkor is ha nincs).

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  67. Kedves Viki

    Megint ki kell mennünk beöntésre, bár tudnék itthon beadni neki…szabad egyáltalán? A dokik azt mondták, ne tegyem. 6 nap telt el kaki nélkül, eddig havonta legalább egyszer ki kellett mennünk. Pár hétig minden oké, aztán kezdődik előröl. Voltunk röntgenen és ultrahangon, még biorezonancia vizsgálaton is, mindenhol azt mondták, hogy nincs szervi baja a gyereknek. Nem tudom, mennyi ideig várhatnék, félek nem kakilna akár 10 napig se. Ma azt mondta, hogy mehetünk a klinikára…na ettől teljesen kész vagyok. Félek és kétségbe vagyok esve…azt várom, hogy teljen az idő és végre megértse, hogy kakálni kell. Ha van valami ötletetek, szivesen meghallgatom.

  68. Kedves Zsazsi!

    Azt nem írtad hány naponta kakil a kisfiad, és hogy hova. Abból amit írtál arra tudok következtetni, hogy ha a gyerek “hazaviszi” a kakit akkor otthon megoldjátok, visszaadod rá addig a pelust, gondolom. Ha ez így van nincs ezzel semmi baj. Nem kell különösebben ezzel foglalkozni, arra az időre míg kakil nyugodtan ráadhatod a pelust. Szeptember még borzasztóan messze van, rengeteget fog változni, fejlődni addig a kisfiad, és ha addig nem is, az oviban már biztos, hogy rendeződni fog a dolog. Addig is az a lényeg, hogy ne lovald bele magad, és a gyereket se abba, hogy visszatart, meg jaj mi lesz. Intézzétek, úgy ahogy a gyereknek jó, ha pelusba jó, akkor oda. És ne aggódj az ovi miatt. Szóval, szerintem most mindegy, hogy hova kakil a gyerek, a lényeg az, hogy kakiljon. És nem kell vele nyaggatni, hogy látod mi is a wc-be kakilunk, meg nagyfiú vagy már stb., ne legyen ez téma, ez egy átmeneti időszak és el fog múlni.
    Az meg, hogy más mit gondol arról, hogy mennyi időt kellene tölteni a gyerekeddel, meg hogy orvoshoz kellene vinni(?) ne érdekeljen. Egyik füleden be, a másikon ki. A leveledből számomra az derült ki, hogy nagyon szereted a gyerekeidet és törődsz velük. De sokunk fejéhez hozzá lehetne vágni azt, hogy többet kellene a gyerekeivel lenni, ja csak egy nap még mindig 24 órából áll.

    Minden jót!

    ÜdvÍ: Viki

  69. Kisfiam 3 éves múlt márciusban,sajnos elkövettem azt a nagy hibát,hogy nagyon korán levettem róla a pelust(nagylányom esetéből kiindulva,ő 20 hónaposan már szobatiszta volt),gondoltam nála is igy lesz,és azóta még egyszer sem kakilt wc-be,se bilibe,most már vissza is tartja,azt mondja nem akar oda kakilni.Nem szeretném visszatenni rá a pelust,mert szeptemberben megy oviba.A pisilést már megmondja,azzal nincs gond,de tanácstalan vagyok a kakit illetően,fogalmam nincs mit tegyek.Apuék még idegesítenek is,hogy nem vagyok vele eleget,jobban kellene rá figyelni,el kell vinnem dokihoz,8-4-ig dolgozom,utánna értük élek,persze a házimunkát is meg kell csinálnom,de nem hinném hogy nem foglalkoznék vele eleget.Ő már 1 éve bölcsis,szereti,nem kakil ott,hazahozza.Kérlek segítsetek

  70. Kisfiam 3 éves múlt,kezdenénk az ovit,de még sosem sikerült a wc-be kakilnia,már teljesen kivagyok,segítsetek!

  71. Sziasztok!

    Az én kisfiamnál is gond a széklet visszatartás. Hummel gélt tudom javasolni! Rostokat tartalmaz, nem hashajtó! Mi is mindent kipróbáltunk, ez volt a legbarátságosabb megoldás! Remélem tudtam segíteni!Vera

  72. Kedves Enikő!

    Nálunk a “rémálom” 3 hónapig tartott. 2.5 éves volt amikor kezdődött. Ma (4.5 éves) nem akart kakilni mert félt, ilyeneket mondott, hogy úgy érzem hegyes lesz, sarka van a kakinak anya és azt fáj kinyomni. Szóval 3 hónapig tartott az ordítva kakilás, aztán ahogy kezdtünk nem beszélni róla lassan oldódott. Persze sokáig tartotta még vissza de már nem 5-6 napig, csak 2-3-ig, viszont az én lányom alapvetően nem szorulásos típus.
    Én úgy gondolom a te kisfiad nagyon-nagyon fél most. Valahogy ezt a félelmet kellene feloldani. Beöntés nélkül hány napig tartja vissza?
    Meg kellene próbálni, hogy nem kap beöntést, mert attól biztos, hogy nagyon fél és teljesen kiszolgáltatott szegény. Az én lányom pl. azt sem engedte, hogy megnézzem a popóját, vagy hogy bekenjem. Szó szerint könyörgött, hogy ne kenjük be. Szóval biztos, hogy iszonyú trauma az a gyereknek. Tehát ha meg lehetne beszélni a kezelőorvossal, hogy mi lenne ha a beöntést hanyagolnátok, persze mérlegelve minden kockázatot és kivárni amíg ő kakil magától. A gyereknek persze nem kell mondani, hogy ha kakilsz akkor nem megyünk a kórházba, mert ez nem segít neki, csak stresszeli, és a félelem fog eluralkodni rajta, hogy jaj mi lesz ha nem sikerül.
    Hát nem tudom ez kivitelezhető lenne e.

    Nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek!

    Üdv: Viki

  73. Kedves Viki és többiek!

    Nálatok mikor ért véget ez a rémálom? Nálunk már több, mint féléve tart, és már nem bírom, megint voltunk beöntésen, azóta eltelt 3 nap és semmi, pedig van ingere. Bárcsak lenne valami csodaszer, ami hatna azonnal, nem hashajtóra gondolok. Az nem ér semmit, már mi is rájöttünk. HIába itatom, mozgunk sokat…egyszerűen kikészít ez az egész.

  74. Kedves T!

    Úgy érzem nagyon nagy a nyomás rajtad. Egyfelől a kislányod problémája miatti aggodalom és a családod hozzáállása miatt. Szerintem azt, hogy a családod téged hibáztat próbáld meg figyelmen kívül hagyni. Tudom, nagyon nehéz. Nem te vagy a hibás, ezt elég ha te tudod, nem kell esetleg másoknak is bizonygatni. Próbáld meg magadat a pozitív gondolatok felé terelni, a kislányoddal pedig minden pillanatot megélni ami a kettőtöké. Pl. ha van a napnak olyan része amikor 5 percig csak ti ketten csináltok valami, kiszíneztek egy képet, vagy találós kérdéseket tesztek fel egymásnak ilyesmi.
    A család esetleg nem tud segíteni, hogy minél több időt tölthess a lányoddal?
    A pisilésről, kakilásról szerintem ne beszéljetek a gyereknek. Nem kell könyörögni, magyarázni ilyesmi. Gondolom valamikor csak pisil, néha kakil is, most ezt így kell elfogadni és ne idegeskedj rajta. Ha sikerül pisilni vagy kakilni, mosoly, buksi simi és kész, folyjon tovább az élet. Persze egyen, igyon rendesen.
    Egyébként az oviban pisil?

    Minden jót nektek!

    Üdv: Viki

  75. Sziasztok, a kislányom négy éves, gyermekpszichológushoz járunk, már nem csak a kakit, hanem a pisit is visszatartja. Egyébként szobatiszta, képes kontrollálni. Egy ideig a pelenkát a kakira legalább elfogadta, de most nem tartja nagylányosnak. Addig tartja amíg lehet. Reggel nem pisil. Fél éve dráma volt, kórház, vizsgálat, egy székrekedéssel kezdődött. Most újra visszatért a régi probléma. A gyerek kiegyensúlyozott, oviba jár, egész nap cseveg. Ez az a pont, amin nem tudunk túl lépni.
    Egy kistestvére született másfél éves korában, akivel normális vitáik és harcaik vannak, de szeretik egymást. Nem tudom mit tegyek, a család engem hibáztat, hogy nem vagyok vele eleget. Kétségbe vagyok esve.
    Üdv
    T

  76. Szia Enikő!

    Annak idején én is pszichológushoz akartam vinni a gyereket, mert annyira kikészültem már az egésztől. A férjem lebeszélt róla, szerinte nem tud többet tenni egy idegen ember, mint mi szülők.
    Szerintem az teljesen pozitív, hogy minden nap van egy pici széklete. Az azt jelenti, hogy “működik” a gyerek. Emlékszem nekünk is így fokozatosan tört meg a jég, jártunk a játszótérre ott szaladgált játszott a többiekkel és minden alkalommal úgy mentünk haza, hogy kakis lett a bugyija. Én ennek akkor nagyon örültem. Aztán egyszer hazafelé szólt, hogy pisilnie kell, leguggoltunk egy bokor mögött és akkor jött egy kis kaki, nem nagy de rendes kaki. Nem mondtam neki semmit, megtöröltem és mentünk tovább. Innentől kezdve kezdtünk el kifelé jönni az egészből.
    Szerintem egyáltalán ne beszéljetek a gyereknek erről a dologról, tényleg csináljatok úgy mintha nem lenne ez az egész.
    Én azt is elrontottam régen, hogy nem mentünk sokáig sehova, mert hogy “így” nem lehet a gyereket vinni. De így sajnos még jobban belepörgette magát a visszatartásba, mert otthon szinte csak feküdt egész nap, így könnyebb volt neki visszatartani.
    Kitartás, most neked kell nagyon erősnek lenni, megőrizni a jókedved, derűdet, sokat játsszatok együtt és tényleg ne beszéljetek a gyereknek róla.
    Lelkileg pedig kapaszkodj abba, hogy minden nap kakil egy kicsit, mert szerintem az tényleg nagyon jó.
    …és továbbra is menjen a sok folyadék, gyümölcs, stb.

    Nagyon drukkolok nektek!

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  77. Szia Viki

    A pszichológus semmit se ér..időpocsékolás. Mi igyekszünk mindent megtenni. Keveset kakil a kisfiam, iszonyú makacs, hiába próbálunk beszélni vele, nagyon nagyon nehéz…annyira szeretném, hogy vége legyen már ennek az egésznek. Szerinted baj, ha ugyan mindennap de kicsit kakil? (mogyorónyit kb.)

  78. Kedves Erika!

    Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat.Teljesen igazad van, valóban nagyon fontos, hogy türelmesen kivárjuk amíg a gyerek értelmileg és érzelmileg megérik a dolgokra. Persze mi szülők nagyon sokat segíthetünk, hogy minél zökkenőmentesebben menjenek a dolgok. Gondolok itt a rostdús étrend és megfelelő folyadék illetve mozgás biztosítására, valamint az érzelmi támogatásra.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  79. Sziasztok!

    Nekünk is sokáig gond volt a kakilással, 9hónapon keresztül (2011.05.15.- 2012.02.20.).2 éves szülinapja előtt kezdődött, most 3hete múlt el. Nálunk valószínűleg egy nehéz kakilás volt a bűnős, ami fájt és nehezen jött ki, utána kezdődtek a gondok. Volt,hogy 3-4-5napig sem volt, sőt simán vissza tudta tartani azt is megtanulta,hogyan csinálja.
    Kipróbáltunk mindent, levolac, szilva, rostos üdítők…stb. szóval szinte mindent. Nappalra szobatiszta is lett a lányom. Közben 2,5 évesen bölcsis lett ahol, eleinte nem de 2-3 hónap után mindig mindet megevett. Akkor sem volt mindig széklet,sőt ha kellett bárhol inkább visszatartotta mert idegen helyen pláne nem ment el.
    Én már sokszor azon gondolkodtam mit tehetnék még!?!!? De a legtöbb helyen azt olvastam,hogy a kis agyában kell helyretenni a dolgokat és akkor rendben lesz. Dícsértük, ha nem sírt….stb.
    Mostanra lelkileg rendeződött benne, önállóan megy a wc-re vagy a bilire, és már csak azt hallom: Anya, kakiltam!!! :)

    Én azt tanácsolom,hogy ki kell várni amíg ő megérti,hogy ez nem rossz dolog.

    Erika

  80. Szia Viki

    Köszi a biztató szavakat, jólesik. Minden szó,ami segít. Annyira nehéz, mert mindent, de mindent megteszünk, és nem értem, hogy ami a múlt héten jó volt és bejött, az most miért nem?? Sokat iszik, ivott ma is, rengeteget sétáltunk…mégsincs eredmény. Rettegek a holnaptól, kénytelen leszek megint dokihoz vinni..olyan ez, mint valami rémálom…

  81. Kedves Enikő!

    Ne keseredj el, mert a kisfiad megérzi. Nálunk is voltak ilyen időszakok, pontosan tudom milyen érzés, mikor már majdnem fellélegeztetek hogy vége és megint. Szerencsére szerintem ezek csak átmeneti visszaesések, soha nem kerül a gyerek olyan állapotba, amiből egyszer már kimászott. Én legalábbis ezzel biztattam magam, és bejött. Szóval ne aggódj nagyon, rendben lesz és fog kakilni. A folyadékfogyasztásra mindig nagyon ügyelj és most hogy már jobb idő van, menjetek sétálni mozogni. A mai napig megrémít egy-egy kakimentes nap, főleg ha látom, hogy kell neki. Aztán belediktálok sok folyadékot és mindig van eredmény (nem azonnal).
    Egyébként mostanában rengeteg ismerősömtől hallom, hogy visszatart a gyerek, szóval ez tényleg egy nagyon általános probléma kisgyerekkorban csak ugye senki nem veri nagy dobra.
    Kitartás és bízzatok magatokban! Én nagyon drukkolok!

    Üdv: Viki

  82. A múlt héten úgy tűnt, minden oké, de most megint eltelt 5 nap és nincs kaki… Félek, és nem tudom,mit tegyek. A pszichológus eddig nem sokat segített, de nem is telt el sok idő.

  83. Szia Viki

    Megint eltelt 5 nap…már nem tudom, mit tehetnék..

  84. Szia Enikő!

    Köszi a választ!
    Nagyon örülök, hogy a kisfiad ilyen ügyes. A hashajtó miatt se aggódj, túl lesztek rajta.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  85. Kedves Viki!

    A pszichológust a klinikán ajánlották. A kisfiam egyébként mindennap kakil, már nagyon puha a széklete, de adnom kell neki a duphalacot, amitől szerintem puffad, és ez aggaszt, ráadásul mindennap adnak neki hashajtót is. (ez sokkal jobban aggaszt, viszont tud kakilni végre és sokat.) Remélem 1 hét után végre leállnak vele. Egyébként már otthon vagyunk, de naponta járunk kontrollra.

  86. Kedves Enikő!

    Nagyon örülök, hogy kakilt a kisfiad, ha nem is mind, de ő is megkönnyebbült egy kicsit, meg ti is.
    Köszönöm, hogy megosztod majd velünk a tapasztalataidat a pszichológussal kapcsolatban.
    Egyébként a pszichológust ajánlották a klinikán, vagy te találtál rá?

    Minden jót!
    Üdv: Viki

  87. Kedves Viki!

    Köszi a tanácsokat. Igyekszünk és bízom benne, hogy megoldódik a probléma. Szereti a mandarint, szoktunk is enni. Narancsot is. Iszik baracklevet és málnaszörpös vizet. A gasztroenterológus doki is azt mondta, hogy mindegy, mit csak igyon, amit szeret. Ma este kakilt megint, bár nem eleget, de mi nagyon örülünk ennek is. Holnap megint kimegyünk a klinikára, remélhetőleg nem maradunk bent, szeretném, ha otthon maradna, egy ideig nem megy oviba, ezt már mi is megbeszéltük. Pihennie kell és feldolgozni ezt az egészet. Idegileg nagyon nehéz, de ezt ti is tudjátok… Mesélek majd mindenképpen arról is, hogyan tud segíteni a pszichológus, mert bízom benne, hogy fog. Egyelőre még csak velem beszélt, a jövő héttől pedig már a kisfiammal is. :-)

  88. Kedves Enikő!

    Túl lesztek rajta, de most nagyon nehéz helyzetben vagytok. Szerintem egyáltalán ne beszéljetek a kakilásról. Egy 3.5 éves gyerek sehogy sem fogja megérteni, hogy kakilni kell, akárhogy magyarázod neki, csak még jobban megijed. Az ivás nagyon fontos lenne, legalább 1 liter naponta. Ha van valami gyümölcslé amit szeret akkor kapja azt, lényeg hogy folyadék legyen. Kipróbálhatsz különböző italporokat és hagyd, hogy ő készítse el, keverje össze és azután meg kell inni. Hátha több kedve lesz hozzá. Nem tudom a gyümölcsökkel, hogy áll a mandarin nagyon jó lenne, vagy a reszelt alma.
    Én a beöntést a legvégső esetre hagynám, nagyon megviseli a gyereket és sajnos csak eseti megoldást jelent, mert a székletvisszatartás nem múlik el tőle. Ha van olyan hashajtó, ami használt, akkor szerintem azt adhatod neki, persze ha az orvos is javasolja. A pelus ebben az esetben nagyon jó, mert nem kell külön szólnia meg bilivel vacakolni. Amikor látod rajta, hogy nagyon kell neki, menjetek el sétálni szaladgálni. Nekünk ez használt. Többször bekakilt így, igaz nem mind jött ki, de kezdetnek nem volt rossz.
    Nyugodjatok meg ti is, mert látja rajtatok a feszültséget és ettől ő is feszült, ha megnyugodtok nem fog annyira félni. Szeretgesd, ölelgesd sokat és egy szót sem a kakilásról. Egyébként tudja ő, hogy kellene, de annyira fél, hogy hallani sem akarja. Ha megnyugszik a környezete, ő is meg fog nyugodni. Ha van rá mód, én oviba most nem vinném.

    Itatáshoz tipp: Az 1 liter folyadékot oszd el neki 10 részre, és ezt mondjuk 45 percenként vagy óránként meg kell innia. Nem kell veszekedni, vagy kiborulni hanem szépen nyugodtan megitatni vele. “Igyad kicsim, még egy kicsit, még egy kortyot stb. Tudom szájbarágós, de ez van.

    Ha van kedved és időd, a pszichológussal kapcsolatos tapasztalataidat megírhatnád, sokakat érdekelne.

    Kitartást és mielőbbi javulást kívánok nektek!

    Üdv: Viki

  89. Sziasztok!

    Kisfiam 3,5 éves. Az ovit szeptemberben kezdte el. Pár hónapja székrekedéssel küzdünk, de eddig mindig meg tudtuk oldani a dolgot, 4-5 naponta mindig volt kaki, néha sokkal gyakrabban. 2 hete azonban kivittem a klinikára, 3 napig bent volt, 4 beöntés után volt kaki. Aztán eltelt egy hét és megint semmi, visszavittem, újabb beöntéseket kapott…de semmi. Végül egy hashajtó hatott, de még mindig van benne kaki. 1 hete vagyunk már a klinikán. A gyerek retteg az orvosoktól,ami érthető, mi teljesen kivagyunk idegileg, már pszichológussal is beszéltünk,elkezdünk járni hozzá. Mindent megpróbálunk, de nagyon nehéz. Remélem túlleszünk rajta. Az a baj,hogy a kicsi nagyon akaratos, nehéz megértetni vele, hogy kakilni kell… Tudtok tanácsot adni? Mit tegyünk? Még nem szokott bilire, pelusba kakil. Itatjuk is, keveset iszik, napi fél litert épphogy. Egyébként mindent kipróbáltunk már, amit ti is írtatok. Szivesen fogadom a tanácsokat.
    Enikő

  90. Kedves Anita!

    Ha fél a bilitől és ezt el is mondja nem kell erőltetni. Tedd is el a bilit. Nyugodtan add vissza rá a pelenkát. Nem kell semmi megjegyzést, vagy magyarázatot adni, hogy miért, vegyétek fel a pelust mint régen. Tudom, hogy frusztráló, hogy 3 éves és még nem szobatiszta, mert biztos hallgatod másoktól, hogy bezzeg az ő gyereke stb. stb. … ezekkel ne foglalkozz, senki más nem fontos csak a te kislányod. Egyébként hamarosan szobatiszta lesz magától. A kisgyerekeknek 2-3 hét nagyon sok idő, sokat fejlődnek ennyi idő alatt is. Volt egy ismerősöm akinek a kisfia 3 évesen szintén nem mutatott hajlandóságot a szobatisztaságra. Egy beszélgetés alkalmával mondtam neki, hogy ne vegye el
    a pelenkát a gyerekről, mert székletvisszatartás lehet a vége. Nem hitt nekem, és a kisfiú tényleg nem akart utána hónapokig kakilni, sajnos már a pelusba sem. Ha a pelusba sem akar már kakilni akkor se ess kétségbe, add rá (persze csak ha nem tiltakozik)és meg se említsd a kakilást, pisilést.
    Nyugodj meg előbb, utóbb fog kakilni. Neked kell most nagyon higgadtan, nyugodtan viselkedni mert nincs még nálatok súlyos probléma, csak egy kis átmeneti zavar. Teljenek a napok ugyanúgy mint régen. Bízz a kislányodban, hamarosan magától szobatiszta lesz. Egyen, igyon rendesen, hogy legyen mit pisilni, kakilni.
    Remélem hamar megoldódik!

    Üdv:Viki

  91. Sziasztok.
    Kislányom 3 éves,3 napja nincs pelenka.Már rég tudja tartani,és elengedni a pisit,kakit de kizárólag a pelusba.Ha levettem róla a pelust visszatartotta.
    3 napja nem kakilt,de már látom rajta hogy kellene.(minden nap volt eddig széklete!)Eröltetni nem merem, mert tegnap este is ráültettem a bilire hogy kakiljunk,és ma délelőtt 11-ig nem pisilt mert azt mondta,hogy fél a bilitől.mit csináljak?
    Anita

  92. Kedves Andi!

    Ha már mindent kipróbáltatok, mást nem tudtok tenni mint türelmesen várni (persze remélem azóta már sikerült kakilni). Ha a kivizsgálások során semmi kóros elváltozást nem találnak, akkor más teendő nincs csak megnyugodni, nem beszélni róla a gyereknek, megfelelő étrendet kell kialakítani és a folyadékfogyasztásra ügyelni, mert ha a gyerek eszik, iszik rendesen és nincs szervi baja, akkor előbb-utóbb megoldódik a dolog. Tudom, hogy nagyon nehéz, sok türelemre és szeretetre lesz szüksége.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  93. Sziasztok!

    Mit lehet tenni, ha hiába adunk bármit a gyereknek, nem kakil?? 7 nap telt el, már hashajtót is kapott? Csak a beöntés marad? (Természetesen voltunk orvosnál és elkezdjük kivizsgálni, de jó lenne, ha sikerülne végre neki..)

  94. Sziasztok! Mi is már kb másfél éve küzdünk a kakival… A fiam 3és fél éves. 9 nap a rekord…Elég sokszor ennyi… Ilyenkorra már az egész család teljesen kivan lelkileg és idegileg! Rengeteget mozog,iszik,eszi a gyümit. Kipróbáltunk mindent: laevolac, guttalax, glicerines kúp, olívaolaj, aszalt szilva, paraffinolaj,kineziológus… A leavolac,aszaltszilva,olaj naponta, 4.nap után naponta kúp (amit kínkeserves sírás kisér), utána naponta guttalax…és 9.napra megszületik az eredmény… Persze teljesen depis,rosszkedvű már pár nap után, a kakit visítva ,ordítva tartja vissza, nem használ se szép szó,se szigor! Most pár hete áttértünk arra hogy már 3.nap után elkezdjük adni a guttalaxot (6-7 csepp) és 2-3 nap után kijön a kaki! De utálom magam hogy erős hashajtót kell adnom a gyerekemnek, de utálom magam akkor is amikor több mint 1 hétig nem kakil és nem tudok rajta segíteni! Persze “jó” hallani hogy másnak is van hasonló problémája, és majd “kinövi a gyerek”… de nehéz nyugodtnak és türelmesnek lenni, ha asaját gyerekedről van szó! Na majd lesz valami! Fel a fejjel mindenkinek!!!! Szép napot: Marcsi!

  95. Kedves Betti!

    Köszönjük a hasznos tanácsot!

    Üdv: Viki

  96. Kedves Zsani!

    A legfontosabb szerintem most az, hogy a kisfiadnak egy érzelmileg stabil, biztonságos légkört teremts. Töltsetek együtt annyi időt amennyit csak lehet, játsszatok sokat és mindig mondd el neki mennyire szereted. Ha lehet törekedjetek az állandóságra, hogy megszokja és megszeresse az új helyet. Igyekezz mindennek a pozitív oldalát megmutatni a kisfiadnak, hogy újra bízhasson a felnőttekben és önmagában.
    Minden jót!
    Üdv Viki

  97. Sziasztok.
    Nekünk szintén visszatartási problémánk van a kislányomnál aki 2 és fél éves.
    Mindent eszik,sőt imád enni,folyadékot rengeteget iszik …mi is mindent kipróbálltunk(szirupok,pürék,kúp,lázmérőzés stb) de erősebb volt nála az akarat mint az inger és egyetlen 1 dolog segített amikor láttam,hogy jön az inger nála…finoman felemeltem és felhűztam a lábait szinte ülőpózba átölelve és ez segített.Ott már nem bírta visszatartani és kijött.
    Aki nagyon el van keseredve próbállja meg,megkönnyebbült tőle.
    Persze a folyamat még nem rendeződött teljesen mert ezt neki kell egyedül megtanulnia ill.megtapasztalnia,hogy nem fáj.Segítség nélkül.
    Talán tudtam segíteni ezzel valakinek.
    Betti

  98. az én kisfiam kb.2.5 éve székelési gondokkal küszködik.rengeteg rossz dolgon ment keresztül.lelkileg kész roncs.szeretem és imádom.ezért a régi lakohelyünkről elkőltöztűnk,hogy nyugodt életet éljünk.volt egy illető a régi helyünkön aki mindig szitotta a tüzet a békétlenségért.persze a viták durvákká váltak és a picifiam is jelen volt.attól kezdve a kicsi székelési problémákkal küszködik.sajnos már oda jutottunk,hogy a picifiamat idegorvoshoz kell vinni.mit tegyek?az oviban is felfüggesztették már.

  99. Kedves Andi!

    Ismét nagy levegőt kell venni és megnyugodni. Tudom, hogy ez a legnehezebb az egészben, de gondolj arra, hogy egyszer tényleg el fog múlni, talán így könnyebb higgadtnak maradni. Szerintem az nagyon jó, hogy sokáig jól mennek a kaki dolgok és időnként visszaesik. Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy alapjában véve rendben van a gyerek, csak időnként szorulásos vagy visszatart. Nagyon nehéz időszakon megy keresztül a kisfiad, az óvodakezdés mindenképpen megviseli a gyereket, még akkor is, ha jól érzi ott magát. A betegségek is megviselhetik, ilyenkor nincs olyan étvágya nem eszik annyit és a kaki is később jön. Én is hajlamos vagyok egy-egy betegség után pánikolni, hogy nem kakil a gyerek, aztán pár nap múlva sikerül, nyilván azért mert kevesebbet evett.
    Nem tudom a pszichológus tud e segíteni ebben az esetben, sajnos még nem találkoztam olyan anyukával, akinek van tapasztalata ez ügyben. Annak idején már én is ott tartottam, hogy pszichológust kerestem, de a férjem lebeszélt róla. Szerinte ezt nekünk kellett megoldani, a pszichológus maximum a szülőnek segít megnyugodni. És ez a legnehezebb az egészben, hogy neked kell megoldani, én ettől nagyon megijedtem, hogy nincs egy hely ahova elviszem a gyereket és “megjavítják” nekem. Nekünk lassan két éve kezdődött ez a probléma és még ma is vannak “nyomai”. Szóval ez tényleg egy nagyon hosszú folyamat, de kijön a gyerek belőle. Engem az is vigasztalt akkor, hogy nagyon sokan küzdenek vagy küzdöttek hasonló problémával, amiről az elején persze nem tudtam. A védőnő és a gyerekorvos is csak pislogott rám mikor felkerestük őket ezzel a gonddal, mintha soha nem hallottak volna ilyenről. Aztán felhívtam minden kisgyerekes ismerősömet, hogy hallottak e már ilyenről és akkor döbbentem le, hogy minden harmadik anyuka azt mondta, persze nálunk is volt ilyen.
    nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek!

    Remélem beöntésre nem lesz szükség és sikerül kakilni a kisfiadnak.

    Üdv: Viki

  100. Kedves Viki!

    Augusztusban írtam ide, azóta sajnos nem rendeződött a dolog a kisfiamnál. Mióta ovis, sokat betegeskedett, már 3szor kapott antibiotikumot 3 hónap alatt… Most is 5 napja nem kakilt, épp a könnyeimmet tartom vissza, míg írom e sorokat. Fogalmam sincs mit tegyek. Nem értem, hogy miért van az, hogy hetekig tud kakilni a kisfiam, aztán egyszer csak 5 napig semmi, bármit is adunk neki. NÁlunk a kúp már rég nem használ, a Laevolac se, nem veszek többet, nekünk nem segített. Mostanában pro+kid-et adok neki, gyümölcslevet, joghurtot, a dokink tanácsára lenmagot is, mégis vannak gondok. Talán pszichológushoz kellene mennünk? Sokat mozog is, iszik eleget szerintem, mit csinálok rosszul??? Segítsetek! Nem akarom megint beöntésre vinni, hogy lehetne megoldani ezt máshogy? Tegnap este adtam neki guttalax cseppet,4 cseppet, talán az segít?
    Andi

  101. Kedves Katalin!

    Nagyon örülök, hogy ilyen jól mennek a dolgok! Nagyon ügyes a kisfiad, nagyon büszke lehetsz rá!
    Idővel szerintem az otthoni evés is rendeződni fog.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  102. Kedves Viki!

    Örömmel írhatom hogy a bölcsöde valóban jó irányba terelte a székrekedést kisfiamnál.Olvasván a heti menüt olyan dolgokat adnak a gyerekeknek amit én még csak álmomban sem gondoltam volna megfőzni(pl cékla)Életem nagy ellensége,ki lehet vele kergetni a világból.A gyerekek szinte hetente kapnak,a kisfiam 2x kér belőle!!Volt 2 hét amikor sajnos nagyon köhögött,fulladt,itthon volt velem,és a sok sok sziruptól hasmenése lett.Ő kérte a bilit,nem piszkitott soha maga alá,így naponta 5-6x ültünk a fürdő közepén és kakáltunk együtt.Megmaradt neki a szokás hogy a pelenkába nem nyomjuk bele,kéri a bilit és minden este szépen telerakja.Már nem fél,nem üvölt,ha én elfelejteném a kádba mászás elött,akkor ő már hozza is a bilit….hihetetlen de igaz!!! :))Itthon kicsit más a helyzet az étkezéssel,itthon nem fogad el csak úgy akármit,de ez a NEM korszak a személyemnek szól.Én is egyedül vagyok a kisfiammal,nincs semmi segítségem,ráadásul jön a kistesó is,félek hogy még jobban el fogja utasítani tőlem az ételt.Marad a szent bölcsöde,legalább 5 napig nincs gondom arra hogy mikor és mit eszik vagy hogy megeszi-e egyáltalán.Másoknak is csak ajánlani tudom hogy adják be a pici gyereket közösségbe ha ilyen problémájuk van mint nekünk.Még az almát is megeszi 2-3 hete!!!!!!Üdv,Katalin

  103. Kedves Kriszti!

    Igen, sajnos előfordulhat időnként visszaesés, de tényleg kinövi a gyerek. Szerintem nálatok most az ovikezdés miatt lehet az átmeneti visszaesés. Feltétlenül szólj az oviban, hogy van ez a probléma és kérd meg gondozókat, hogy ennek megfelelően kezeljék a dolgot. Soha ne szidják meg, és ne jöjjenek neki olyan szöveggel, hogy ilyen nagyfiúnak már nem kéne bepisilni, meg ilyesmi. Legjobb ha szó nélkül elvégzik az ezzel kapcsolatos dolgokat és nem tesznek a gyereknek semmilyen megjegyzést.
    Nagyon fontos most a bőséges folyadékfogyasztás és az oviban remélhetőleg erre is odafigyelnek.
    Otthon ti se csináljatok ügyet a dologból, ha bepisil emiatt, nyugodtan mosolyogva ruhacsere és kész, a továbbiakban ne legyen téma.
    Kicsit más, de most nálunk is voltak pisi gondok. Nemrég költöztünk, ez kicsit megviselte a gyereket és gyakran bepisilt nap közben. Ha megtörtént mindig szólt, hogy Anya bepipiltem. Nem baj? Én erre mindig azt mondtam, hogy persze, hogy nem. Átöltözünk és semmi baj. Nem mondtam, hogy máskor szólj hamarabb, meg hogy figyelj oda. A gyerek tudja ezt, nem kell neki mondani.
    Jó egy hónap kellet, de elmúlt. Egyik napról a másikra.

    Minden jót!

    Üdv: Viki

  104. Sziasztok!
    A mi kisfiúnk 3,5 éves. Már nagyon régóta szenvedünk a kaki miatt. Már 2 évesen teljesen szobatiszta volt, egy darabig nem volt gond. Aztán pár hónapra rá, valami oknál fogva szorulása lett, és nagyon fájt neki a kaki. Azóta visszatartja, voltak nagyon jó időszakok is, amikor rendesen szólt, aztán megint visszaestünk. Szeptemberben kezdte az ovit, az elején pár hétig nem volt gond, és azóta megint ott tartunk, hogy visszatartja. Azt mondja, nem akar kakilni, nem szeret kakilni, mert fáj, pedig nem is kemény neki. Tudom, türelemmel ki fogja nőni, csak az a probléma, hogy miközben visszatartja (leül, vagy toporog), közben a pisi meg befolyik. És ez az oviba azért elég kellemetlen.

  105. Kedves Viki!
    Köszönöm a gyors és hasznos tanácsokat! A mandarin nagyon jól bevált, szereti és mindennap kéri is. Most ott tartunk, hogy nem csinálunk ügyet a kakilásból. Amikor mondja, hogy kakilok, csak annyit mondok, hogy jól van, kakiljál kicsim. Persze, sokszor visszatartja még, de 3-4naponta van eredmény és ez szerintem már haladás.Tényleg a legfontosabb a nyugalom, bár ez a legnehezebb az egészben, de működik!
    Üdv: Kriszta

  106. Kedves Katalin!

    Nagyon jó, hogy a bölcsiben “jól működik” a gyerek. Eszik, iszik, ezek után pedig otthon kakál. Szerintem egyelőre érd be ennyivel. Ne erőltess semmit, se ivást, se evést, persze legyen mindig elérhető számára az innivaló ( ne kelljen kérni, készítsd ki, mutasd meg neki ott van ha kell. Az evésből se csinálj ügyet, amikor a család eszik, természetesen ő is üljön oda, kapjon ételt, de ne tukmáljátok. Édességet egyáltalán ne kapjon, nagyon sok gyereknek teljesen elveszi az étvágyát az édesség.
    Azt érzem az írásodból, hogy valamiért téged, vagyis tőled utasítja el a gyerek az evést, ivást. Arra gondolok ebből, hogy nagyon sokat vagytok együtt, esetleg csak te tudsz foglalkozni a gyerekkel. Nálunk is hasonló a helyzet, a gyerek születése óta egész nap én vagyok vele, apa nagyon sokat dolgozik, segítségem pedig nincs. Ebből kifolyólag bármit mondok, vagy kérek “nem” a válasz, de ha ezt egy ismerős anyuka mondja, vagy kéri, mint a “kisangyal” úgy csinálja. Egyszerűen besokallt tőlem, a sok utasítás, kérés, ezt nem szabad, azt nem szabad.
    Reméljük a bölcsi segítségével ki tudtok mászni ebből.
    Amikor meg beteg, légy nagyon türelmes, ha meggyógyul úgyis megy a bölcsibe és pár nap alatt helyrerázza.

    Evés, ivás terén szerencsére nálunk sosem volt gond, nagyon jó evő a kislányom, de utálja ha tukmálom az ételt, akkor biztos, hogy meg sem kóstolja.

    Ui: Nem próbáltad még, hogy otthon is leturmixolod neki az ételt? Mondjuk a kedvencét… és persze nem tukmálni, csak felkínálni..hátha.

    Sok sikert!

    Üdv: Viki

  107. Kedves Viki!

    Köszönöm válaszod.Úgy néz ki hogy a bölcsödei menza bejön nekünk,ott megeszik mindent a kisfiam és minden este fürdés elött ő hozza magától a bilit és mondja hogy kell neki kakálni.(hozzáteszem hogy ott visszafelé fejlődik a gyerek,mindent turmixolnak,félnek a fulladástól,viszont itthon mindent darabosan adok neki)Persze 2-3 naponta tud csak,de már ez is nagy előrehaladás!!Sokat iszik a bölcsiben,itthon egy kortyot sem.Nem működik se a versenyivás,se a nyugodt beszéd,se ha kiborulok…Ott megeszi néha néha a gyümölcsöt,itthon ordít ha elérakom.Nem tudom rávenni sehogy hogy egyen meg egy cikk mandarint vagy narancsot,még életében nem ette meg.Pedig mi a kertben szedjük Olaszországban a mézédes finom bio mandarinokat,narancsokat…..Most beteg a kisfiam,itthon van 1 hete,nem megyünk bölcsibe.Nincs is széklete…..Olvastam a bölcsis menüt,hetente 2x kapnak olyan ebédet amiben keményítő van,én itthon próbálom a legegészségesebb ételeket elkészíteni,eredmény nélkül….Neked/nektek hogyan sikerült megszerettetni a friss gyümölcsöt,zöldséget a gyerekekkel?Én is próbálkoztam a morzsolt kukoricával is,de csak rosszabb lett a szitu,életem talán legrosszabb élménye volt amikor 1 heti székletvisszatartás után 1 blokkban szedtem ki a kisfiamból a szemes kukoricát,eltömítette a drágát…..Mögötte ott volt a lazább széklet….És sajnos most kezdődik nálunk a dac korszak,mindenre csak NEM a válasz,úgyérzem esélyem sincs rá hogy bevezessem az étrendjébe a zöldséget,gyümölcsöt.
    Kellemes napot!
    Katalin

  108. Kedves Kriszta!

    Kb. ugyanennyi idős volt a lányom, mikor mi is ezzel a gonddal küzdöttünk. A csokit el kell felejteni, szerencsére még ő elég kicsi, hogy el lehessen bolondítani valami mással. Az sajnos soha nem vezet eredményre, ha a kakiért cserébe csokit ígérsz (vagy bármi mást). Belemegy az üzletbe, de nem kakil. Próbálkoztunk mi is ezzel, soha nem jött be. Ha szereti a mandarint csoki helyett fel lehet ajánlani, és úgy, hogy milyen szuper, lehet pucolni is. Az enyém imádja és mindig megindítja a kakit. A kúpot és a laevolac-ot én nem javasolnám, mi is csináltuk a védőnő tanácsára, de csak rontottak a helyzeten. Ami még nekünk nagyon jó a morzsolt csemegekukorica. A Bonduelle Gold nagyon finom és elég hamar van kaki tőle.
    Még nagyon az elején vagytok, ne pánikolj, mert akkor ő is fog. Tudom, hogy borzasztó nehéz, de türelmesnek kell lenni. Sok-sok folyadék, sok gyümölcs és tényleg ne beszéljetek neki erről. Írtad, hogy egyszer véletlenül kakilt mert már nem bírta és az nem volt kemény. Ez nagyon jó, így lesz ez még egy darabig, és több naponta fog kakilni, de lassan elmúlik. Amikor véletlenül kakil, akkor sem kell nagy ügyet csinálni belőle, nem kell jutalom, meg ilyesmi. Csak annyi, hogy ügyes vagy kicsim, és közben nem kell biztatni, hogy nyomjad és hasonlók, jobb csendben lenni, esetleg annyit annyit mondtam neki, hogy itt vagyok vigyázok rád. Szóval tényleg nyugodj meg és bízz a kislányodban!
    Sok sikert!
    Üdv: Viki

  109. Sziasztok! Meglepődtem, hogy milyen sokan küzdenek hasonló problémával, de meg is nyugodtam, hogy végül mindenkinek megoldódik a gondja. Az én kislányom Luca,26hónapos, még mindig anyatejen él. Megeszik már mindent, de csak kis mennyiségeket. Van két nagyobb lányom, ők 10 és 12 évesek. Most sportszelet-őrület van, mert nyerni lehet a csokival. Náluk nem jelent gondot a napi csoki, de Lucának komoly szorulást okozott.Nagyon nehezen, szinte megszülte a kakit és nagyon sírt. Azóta nem akar kakilni. Először azt hittem, megint szorulás, de rájöttem, hogy azért küzd, hogy visszatartsa.Most senki nem ehet csokit, esetleg titokban és nagyon figyelek arra, hogy semmi olyat ne egyen, ami szorulást okoz. Két hete volt a szorulás, azóta egyszer kakilt, akkor is szerintem véletlenül, de nem volt kemény. Akkor azt gondoltam, most már rendben lesz, de ez múlt héten csütörtökön volt, most meg már kedd van.Az egész napunk azzal telik, hogy szól, hogy kakilni kell, bilire ültetem, vagy csak magamhoz ölelem (még pelust hord) és aztán semmi.Úgy összeszorítja a fenekét,ahogy csak bírja. A védőnő kúpot javasolt, vagy a Laevolac-ot. Mit javasoltok? Tudom, hogy a nyugalom a legfontosabb, de én már néha nagyon kiborulok, hogy nem tudom rávenni, hogy kakiljon. Kért csokit, de azt mondtam, hogy ha kakil, csak akkor kap. Erre mindig azt mondja, hogy jó, kakilok. Ráül a bilire és azt mondja: kakiltam. Persze semmi nincs benne.Szóval elég nehéz meggyőzni egy 26 hónapos gyereket, hogy nem lesz semmi baj, nyugodtan nyomjon. Mit csináljak?

  110. Kedves Katalin!

    Leírásod alapján a bölcsi valóban hozhat pozitív változásokat a kisfiad táplálkozásában, és nálatok úgy néz ki ez a probléma forrása (és a folyadékfogyasztás). Szerintem soha ne erőltessétek a bilire, akkor sem ha látszik rajta az erős inger. 2 évesen szerintem korai még a bili, gondolom pelust hord még, bőven ráér a szobatisztasággal. A pelus azért jó mert hamarabb elengedi magát benne, nem kell szólni, lehet, hogy elbújva szeretné csinálni stb. Ha nem akartok bilit használni még, azt a bölcsiben is jelezzétek, hogy ott se erőltessék.
    Nagyon fontos a folyadékfogyasztás növelése. Mi szoktunk versenyt inni, együtt iszunk és az győz aki többet iszik. Ezt a kislányom találta ki, szívószállal űzzük, hátha működik nálatok is. Igyatok együtt, ha te iszol mondd neki, hogy gyere igyál te is anyával. A székletlazítót adhatod neki nyugodtan, de ahhoz is szükséges a sok folyadék.
    Sok sikert!
    Üdv: Viki

  111. Sziasztok!

    Nálunk a probléma szintén ugyan az mint a fent olvasott sztorikban,mégis kicsit variáltabb a dolog.A kisfiam most volt 2 éves,és amióta nem kap anyatejet (csak 6 hónapig volt tejem) azóta szorulásos.Kipróbáltunk kb 10 féle tápszert,mert mindenki mondta hogy attól (is) lehet,de semmi változás nem volt.1 éves korától próbáltuk teljessé tenni az étrendjét,de sajnos sem zöldséget,sem gyümölcsöt semmilyen formában nem eszik meg.És nem is iszik semmit,még vizet is alig alig.Én minden nap tisztességel és becsülettel (és tudásom szerint)megfőztem neki a számára egészséges ételetek és mindig mi ettük meg vagy kidobtuk…a kisfiam “vegyes” gyerek,olasz apukája van,mindkét országban élünk,sokat utazunk és mindkét konyhát ugyanúgy próbáljuk vele megszeretettni.Sajnos eljutottunk arra a pontra hogy a heti 1 kakálás felér nála egy szüléssel,és hiába van ingere,hiába látom hogy majd szétrobban a végbele akkor is inkább visszafele erőlteti én meg kanalazhatom ki a hőmérővel egy 14 kilós rúgkapáló gyerekből….felváltva kapja a hashajtót,a tamarin lekvárt,a beöntéseket,a kúpokat,a ricinus olajat,az olivaolajat szinte minden melegételben,de semmi eredmény.Nem hajlandó se zöldséget se gyümölcsöt megenni,inkább éhenmarad akár 24 órát is.Gyülölcslevet sem iszik,a víz napi 3 dl max.Ekkor döntöttem hogy beadom bölcsödébe,tegnap ott a reggeli közben jött rá 7 nap után az inger,négyen fogtuk le a gyereket és próbáltuk belőle kipréselni valahogy a székletet.Azt mondják,hogy semmi gond anyuka a gyerek már minden nap megeszi a főzeléket (amit eddig soha nem kapott),kéri a teát,a sárgarépa és a kelkáposztafőzelék a kedvence.A halkrémből 4x kér uzsonnára és megiszik 3 pohárka vizet…..látván a többieket a bölcsiben a bilin,itthon ő is kezd ráülni fordítva és lovagol rajta…már ez is jó jel a dadusok szerint.Amikor kakálna akkor képtelenség a bilire ültetni,megmerevedett testtel üvölt torkaszakadtából,szó szerint nem tudtunk már vele mit kezdeni!!hátha a közösség meghozza az eredményt,és előbb-utóbb magától is fog kakáli akár naponta is!

  112. Kedves Izabella!

    Igen, valószínű, hogy van egy rossz élménye a kakilással kapcsolatban. Az én lányom is ugyanezeket csinálta, lefeküdt, kirázta a hideg, és ha kérdeztem letagadta. Ma is sokszor csinálja ezt, azt mondja lepihenek egy kicsit.
    Ekkor tudom én is, hogy kakilnia kell. Eleinte én is kérdezgettem, hogy kell e menni…ilyenkor ingerülten rám szólt, hogy nem!!! Majd egy óra múlva magától jött, hogy “azt hiszem kakilnom kell”. Ezután eldöntöttem nem kérdezgetem, hanem megvárom míg magától jön, és szól. Ez bevált. Látom a jeleket, de úgy csinálok mintha nem látnám. És jön is, persze van, hogy órák múlva, de egyedül hozza meg a döntést. Az sem baj, hogy ha nem kakil, de egyedül jusson el odáig, hogy szól. Velünk is megesik, hogy szól, jön, de nem sikerül. Majd később.
    Ezen kívül a sok folyadék, rostdús étrend komolyan betartva. Amikor mentek érte az oviba, vinni neki gyümölcsöt amit hazafelé megehet.
    Ha a Laevolac segített és nem okozott neki gondot, hascsikarást stb, akkor szerintem nyugodtan használd. A lényeg, hogy rájöjjön kakilni jó.
    Minden jót kívánok nektek!
    Üdv: Viki

  113. Szia!
    Nekem öt éves múlt a kisfiam. Már körülbelül egy éve küszködünk a kakilással. Neki egyszer, ritka esetben kétszer van széklete egy héten, de van olyan alkalom is, hogy túlhaladja az egy hetet. Ilyenkor már kúpot szoktam használni nála. Ez nyomban beválik, de nem akarom ehhez szoktatni. Pedig már volt olyan időszak is, hogy volt széklete minden nap( a Laevolaktól és később nélküle is), de most újra ott tartunk ahol azelőtt. Már tudom, látom rajta, mikor kell neki kakilni. Felismerem a jeleket. Olyankor fázik, izzad a keze és a legjobb játék helyett is inkább lefekszik és betakaródzik. Kérdezem tőle menjünk-e a vc-re, de letagadja. Végül mégis sikerül odacsalnom és nagy küszködve sikerül elvégezni a dolgát. Igaz olyankor nagyon sír. Van, hogy mesét kell mesélnem a fürdőszobában. Viszont mostanában kizavar. Talán így könnyebb neki. Lehet, hogy vétettem egy hibát, mert én megkérdeztem tőle miért fogja magát vissza. Azt mondja, mert fájni fog. Valószínű akkor ő abba a kategóriába tartozik, hogy volt egy rossz emléke egy kemény széklettől. Hogy felejtessem el vele és hogyan nyugtassam meg?
    Előre köszönöm.
    Izabella

  114. Kedves Viki!

    Köszönjük a segítséget! Most úszásra kezdett járni a kicsikém, talán ez segít.

  115. Kedves Emma!

    Az, hogy ő kéri a pelust és, hogy alkalomadtán a wc-be is kakil (nem tiltakozik) szerintem nagyon jó jel. Valóban valami pici áttörés kellene. A leírásod alapján szerintem nincs vele semmi gond, csak valahogy benne maradt ebben az állapotban és már megszokta. Valahogy lassan ki kellene vezetni belőle. Az jutott eszembe, lehet, hogy jó lenne ha a pelusokat (többet) kikészítenél a szobájába, hogy ne kelljen kérni, hátha gyakrabban elszánná magát. Persze nem kell róla beszélni. A másik ami nagyon jó a sport. Vannak emberek akiknek alapból lassabb az emésztésük, ezen segít a mozgás. 5 éveseknek már vannak jó sportfoglalkozások. Ha ez nem megoldható együtt mozogjatok, sétáljatok sokat, ilyesmi. Tudom, hogy nagyon nehéz, az ember dolgozik, a gyerek egész nap oviban…. Lehet reggel egy megállót gyalog menni, lift helyett lépcső, szóval lényeg a mozgás.
    Remélem az idő is segít, napról-napra okosabb lesz és ő is érezni fogja, hogy ez így nem jó.
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  116. Kedves Viki!

    Nem tudjuk az okát, bár pici korában rengeteg folyadékot ivott, olyan mennyiségben, hogy sokszor már aggódtunk, hogy nem cukorbeteg-e. Mostanra “normális” a folyadék mennyiség, lehet, hogy itt van valami gond.

    A 2 év alatt semmit sem javult. Az aszalt szilvalét kipróbáljuk, mert az aszalt szilvát nem eszi meg. A pelust ő kéri a kakiláshoz. Volt már olyan helyzet, hogy nem volt pelus és kinyomta wc-be, de ez nagyon ritka. Olyan is volt (szintén itt olvastam), hogy hagytuk, hogy a kádba nyomja, de az sem hoz áttörést, mert megint egy hétig tartogatja, aztán hatalmasra nő és újra nehezen nyomja ki.
    Az étvágya teljesen jó, szereti a nyers zöldségeket, gyümölcsöt. Csokit szinte sosem eszik.

    Üdv: Emma

  117. Kedves Emma!

    Nem tudom az okot sikerült e kiderítenetek, amiért ezt csinálja a kislányod. Nagyon nehéz lehet neki és nektek is. A 2 év alatt javult valamit a dolog? Vagy ugyan olyan mint mikor elkezdődött? Laevolac helyett kipróbálhatjátok az aszalt szilvalét (nálunk a gyógyszertárban lehet kapni kb. 1000 Ft egy üveg 750 ml) és az aszalt szilva is nagyon jó. Ezt be is lehet áztatni éjszakára és az így kapott lé is fogyasztható.
    Egyébként a pelust ő kéri a kakiláshoz?
    Ne haragudj, hogy ennyit kérdezek, de segíteni szeretnék.
    Üdv: Viki

  118. Sziasztok!

    Nekünk már két éve problémás a kakilás! Kislányom lassan 5 éves és kb. hetente kakil egy szörnyű nagy méretűt, de csak pelusba. Voltunk már talpmasszázson, beöntésen, kúpoztunk, hajtottuk a hasát, az utóbbi évben az itt leírt vonalat követtük, tehát nem vettünk tudomást a problémáról, sokat itatjuk, de lassan egy éve minden héten végig kell hallgatnunk, ahogy megszüli azt a szörnyű méretű kakit a pelusba. Félek, hogy kitágulnak a belei, vagy megreped a popsiluka…
    Szóval úgy érzem, hogy újra foglalkoznunk kell a problémával. Mostanában elkezdtük megint a Laevolac-ot adagolni, amitől megcsikar a pocija, az is rossz neki, de legalább puhább a végtermék.
    Van valakinek ötlete, hogy ilyenkor mi a teendő? Előre is köszönjük! Emma

  119. Kedves Andi!

    Köszönöm, hogy ismét írtál. Nagyon örülök, hogy ilyen jól mennek a dolgok. Igen, a sok folyadék valóban csodákat tesz, nem csak gyerekeknél, felnőtteknél is nagyon fontos.
    Olyan jó amikor az anyukák visszaírnak, hogy egyre jobban mennek a dolgok.
    Még egyszer köszönöm!
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  120. Kedves Viki!

    A beöntés hatásos volt, bár elég rossz élmény, annyira sajnáltam, de muszáj volt. Azt mondta az orvos,hogy annyira kemény volt már a kaki,hogy lehet nem tudta volna kinyomni. A beöntés utáni 5. napon kakilt egy nagyot, magától, kúp nélkül. Nagyon örültünk neki. Mondta is a kis drága, hogy “most már nem megyünk kórházba, kakiltam.” Azóta volt már megint kaki, pár nappal később. Megfogadtam a tanácsot, ahogy olvastam, másoknál is használt,ha megnyugszik az ember. Mi is nyugodtabbak lettünk, nem téma a kaki. Úgy tűnik, ez tényleg használ. Illetve az,hogy iszik sokat, és kap gyümölcsöt,barackot, na és nem kap csokit és kakaót. A Laevolacot is adom neki minden reggel.
    Andi

  121. Kedves Andi!

    Remélem azóta már sikerült a kisfiadnak kakilni.
    Nektek is azt tudom tanácsolni, hogy nyugodjatok meg és ne beszéljetek a kakilásról. Ha szorulásos a kisfiad igyon sok-sok folyadékot. A beöntés mennyire viselte meg őt? Amikor nálunk ez a probléma fenn állt még kúpot sem tudtunk a gyereknek adni, annyira rettegett tőle, még azt sem engedte hogy bekenjem popsikrémmel a popsiját. Szóval szerintem ilyen esetben minden drasztikus beavatkozás kerülendő. A beöntés hatásos volt? Lett tőle eredmény? Mert ha igen, és azután négy napig nem kakil az nem olyan vészes, mert a beöntés kipucolta rendesen.
    Tehát nyugalom, nem beszélni róla és rengeteg folyadék!
    Ha úgy látod, hogy a Laevolac segít, akkor az maradhat, hogy a szorulásos székletet lazítsa.
    Remélem hamar túl lesztek rajta!
    Üdv: Viki

  122. Szia

    Kisfiam 3 éves, még nem teljesen szobatiszta, a bilibe pisil, de még pelusba vagy kisnadrágba kakil. Mostanában székrekedéssel küzdünk. 6 napig nem kakilt, kivittük a Klinikára, ott beöntést kapott. 4 nap telt el azóta, és még mindig nem kakilt. Kapja a Laevolac szirupot,gyümölcsöt,stb. nem eszik csokit, mégsem sikerül. Nagyon aggódom, mit tegyek? Próbáljuk a kúpot is, hátha az segít. Elég feszültek vagyunk emiatt, nem tudom, hogyan segíthetnék, azt mondja a kisfiam,hogy nem akar kakilni.
    Köszönöm előre is a választ.
    Andi

  123. Kedves Horváth Zsoltné!

    Most kell neked nagyon higgadtan és nyugodtan viselkedned!
    Ez még nagyon az eleje, nincs még hónapok óta tartó probléma és itt rontjuk el nagyon sokan, hogy bepánikolunk, túlreagáljuk és ettől a gyerek is rémült lesz.
    Amikor toporog a kisfiad, mert kakilnia kell, légy mindig nagyon nyugodt, derűs. Vedd ölbe, mond neki, hogy minden rendben van, de nem kell a kakilást említeni. Ha ő beszél róla, pl. azt mondja, hogy nem fog kakilni, akkor mondhatod, hogy rendben van, ő dönti el mikor fog, és biztosítsd arról, hogy te mindig vigyázol rá. Vagy ha kakilnia kell, mondd neki, hogy közben öleled, ha akarja és vigyázol rá. Ha jól értem akkor még pelusba kakil. Átmenetileg vissza lehet rá adni a pelenkát, ha nem tiltakozik ellene. Valószínűleg a szorulás miatt tartja vissza. A Laevolac-ot szerintem csak akkor add neki, ha megkönnyebbülve tud tőle rendesen kakilni. Ha ugyanúgy visszatartja azzal is, akkor csak rosszabb lesz tőle. Erősebb az inger, erősebben szorítja vissza.
    Persze egyen, igyon sok rostosat, mozgás, játék vidámság, mintha nem is lenne ez a probléma.
    Tényleg nyugodj meg, el fog múlni!
    Sok sikert!

    Üdv: Viki

  124. Sziasztok!
    A kisfiam 3éves lesz és sajnos nálunk is elkezdődött 1 hete ez a dolog először csak azt hittem szorulása van mert előtte az volt , de mikor láttam , hogy topog és visszatartja akkor jöttem rá, hogy nem szorulás van a háttérben. Egy pár hete elkezdtünk leszokni pelenkáról , már csak akkor kért ha pisilt vagy kakilt. Most meg nem akar kakilni meg is mondta, hogy nem fog. Nagyon meg vagyok ijedve mert látom rajta, hogy rendesen szenved, amikor már nagyon kell neki akkor szalad hozzám és sír de akkor sem engedi ki. Most adtam neki ezt a laevolacot de egyenlőre nincs eredmény. Ha valaki tud segítsen mert már kikészülök úgy sajnálom.

  125. Kedves Szilvi!

    A probléma gyökere valóban a férjed viselkedése lehet. A kisgyerek minden reakcióját a szüleitől tanulja, lesi el. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan reagálunk váratlan eseményekre, vagy hétköznapi dolgokra, mert gyermekünk ugyan azt a viselkedésformát fogja leutánozni, és a későbbiekben magáévá tenni, amit tőlünk felnőttektől, a szüleitől lát. Leveledből az derül ki, hogy nem volt probléma a kaki addig, míg nem látta a gyerek, hogy apa undorodik és öklendezik tőle. Írtad, hogy először meglepődött a kakin, ekkor valószínűleg nagyon jól kezelted a dolgot és nem is akadt fenn ezen a kisfiad, szépen kakilt 2-3 hétig. Tehát nem eredendően undorodik tőle, hanem ezt látta a “nagy” és “erős” apától, aki “semmitől sem fél” akkor ez a kaki biztos nagyon szörnyű és undorító dolog lehet, ha apa így viselkedik tőle. Kb. ez játszódhat le a kis fejében.
    A jó a dologban az, hogy pontosan tudod mi a visszatartás oka. Ezt neked kell most feloldani a kisfiadban, lehetőleg apa most jó sokáig ne kezelje a kaki dolgokat ha ennyire nem tudja uralni az undorát.
    Amikor percenként szól a kisfiad, hogy kakilnia kell légy nagyon türelmes, kezeld a dolgot teljesen természetesen és amikor meg van az eredmény mosolyogva, nyugalmat sugározva intézd a kaki körüli dolgokat. Esetleg megjegyezheted, hogy szép kaki, vagy ilyesmi. ( én mindig mondom a kislányomnak, hogy milyen szépet kakilt, soha semmilyen szélsőséges dolgot nem mondok a kakira, hogy nagy vagy kicsi, vagy ilyesmi. Csak annyit, hogy szép.)És ennél többet nem is kell beszélni róla. Nem kell direkt megnéznie, de takargatni sem kell előle, tényleg csak teljesen természetesen.
    A gyurmázás nagyon jó ötlet, barna színű gyurmával (a Play Doh-nak van barna az biztos, de szerintem más márkának is.)Nem kell közben beszélni a kakiról, csak gyurmázni, játszani vele. Csinálni belőle csigát, sütit, kígyót, bármit. Gyúrja a kis kezével, ahogy csak akarja. Mi egy nagyobb vágódeszkán gyurmázunk, de lehet tálcán, vagy újságpapíron is. Ja, és a gyurmára sem mondunk semmi rosszat, hogy “pfujj de ragacsos” vagy ilyesmi. Inkább “milyen jó ragacsos”.
    Nagyon drukkolok nektek!
    Remélem sikerül hamar megoldani.
    Üdv: Viki

  126. Sziasztok,

    segítséget szeretnék kérni Tőletek.
    2,5 éves múlt a kisfiam, a probléma kb 2 hete kezdődött. A szobatisztaságot 1- 1,5 hónapja kezdtük, szép lassan, fokozatosan, és szépen is haladunk vele már a kezdetektől. Ügyesen szól ha pisilni-kakilni kell, megy is a bilibe/wc-be. (Kaki csak a bilibe)
    De kb 2 hete nem akar kakilni, mert nem tetszik neki! Öklendezik is tőle amikor meglátja, így visszatartja. 3-4 naponta sikerül kakilnia, de ekkor szinte a fél napunk csak erről szól: félpercenként mondja, hogy jön a kaki, futás a wc-re/bilire (amelyiket éppen szeretné), és amikor ráül, közli, hogy már nem kell. Eltelik megint fél-1 perc, már topog, lábujjhegyen szaladgál annyira kell neki, de ahogy ráül a bilire, “elmúlik” az inger. És ez így megy akár 2-3 órán keresztül is, amíg végre sírva sikerül.
    És mondja is, hogy azért nem akar kakilni, mert nem tetszik neki a kaki, és mert barna. Tényleg undorodik tőle.
    Próbáltam már mindent: kakitakaró zsepit, bábozást, éneklést, mesenézést közben, befújtuk a bilit parfümmel, de semmi nem használ.
    Talán az lehet a probléma gyökere, hogy amikor a férjem kezeli a kaki-dolgokat, ő is öklendezik: amikor pelusos volt a kisfiam, kb 2-szer tette tisztába amikor kaki is volt, közben öklendezett. A pisis pelussal nem volt gond.
    Amióta szobatiszta lett a kisfiunk, egyszer intézték együtt a dolgot – én nem voltam itthon -, és mindketten öklendeztek. Beszéltem erről a férjemmel, azt mondta, hogy nem tud ezzel mit csinálni, nem tehet róla, tényleg undorodik tőle ő is.
    Hozzá kell még tennem a történethez, hogy a kisfiam csak akkor látta először a kakiját, amikor elkezdtük a szobatisztaságot, és akkor annyira meglepődött, hogy nem is tudta hová tenni a dolgot; mondta is, hogy nagyon meglepődtem, hogy ilyen a kaki..De utána nem is volt gond kb 2-3 hétig, mostanáig..

    Hogy győzzük le a kaki-undort? Van esetleg valami tippetek? A gyurmázásra is gondoltam, de ez ellent mond annak, hogy ‘ne beszéljünk róla’.
    Köszi előre is, Szilvi

  127. Kedves Anikó!

    Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen hamar sikerült a holtponton túljutni.Gondolom hatalmas megkönnyebbülés nektek és még nagyobb a kisfiadnak.
    Egyébként a gyermekorvosunk nekünk is hasonló tanácsokat adott annak idején, szerencsére én sem fogadtam meg. Az hogy a székletlazítótól “fizikailag” nem lesz baja a gyereknek lehet, hogy igaz, de lelkileg borzasztóan megviselheti, hogy hónapokon keresztül a nap minden percében elviselhetetlenül kell kakilnia és azt neki vissza kell tartani.
    További szép nyarat!
    Üdv: Viki

  128. Szia Viki!

    Úgy látszik kezd megoldódni a problémánk! De előtte még válaszolok a kérdésedre: Az orvosunk tud a gondjainkról, de szerinte ezt majd kinövi, és azt javasolta, hogy adjam neki a székletlazítókat, akár hónapokon keresztül is, mert az nem árt. Ha akkor sem sikerül, akkor pedig a kúpot. Én ezt nem tartom helyesnek,szerintem nem ez a megoldás. Most ott tartunk, h pisinél is szól, és 2-3 naponta van széklet minden erőfeszítés és hiszti nélkül. Hogy mi volt a megoldás? Igazából a Te tanácsod: megőriztem a “hidegvérem”, és abszolút nem volt téma nálunk a kaki. Így utólag azt gondolom, hogy mindennek eljön a maga ideje, csak mi szülők lehet,egy kicsit sokat várunk a gyermekünktől, és nem vagyunk elég higgadtak. Saját tapasztalatunk azt bizonyítja, amit te is irtál: sokszor más dolgok állnak a “nemkakilás” mögött, amit nem sejtünk (mint nálunk a kistesó, a szobatisztaság, a közelgő ovi). Anyukák, ne keseredjetek el, a különböző módszerek helyett(mellett) leginkább a TÜRELMET, a NYUGODTSÁGOT sugározzátok gyermeketek felé! Ha nekünk sikerült, Nektek is fog!
    Üdv!
    Anikó

  129. Kedves Judit!

    Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat!

    Üdv: Viki

  130. Sziasztok!

    Leírom a tapasztalatomat, hátha segít vkinek.
    Nálunk a két éves kor után hirtelen kezdődött a kaki gond és kb. 8 hónapon át szenvedtünk, pedig előtte napi 3-4x is kakilt a kisfiam. Először szorulásra gyanakodtunk, de rájöttünk, hogy visszatart. Csokit, kakaót szinte sosem evett, rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, folyadékot, rostot evett, így az étrendjében sem lehetett hiba. Úsztunk, tornáztunk, stb. Nem volt otthon változás, nem erőltettük a szobatisztaságot, nem járt bölcsibe. Végigjártuk a laevolac, guttalax, glicerines kúp, olívaolaj, aszalt szilva, paraffinolaj sorát, végül házi beöntés is volt, de még azt is képes lett volna visszatartani, ha nem húzzuk szét a lábát. Voltunk gyermekpszichológusnál, kineziológusnál, gyerek gasztroenterológusnál. Utóbbi elküldött mindenféle vizsgálatra (széklet, vizelet, vér, gyerek sebészet, rectalis manometria) minden negatív lett, az I. sz. gyerekklinikán az orvos mondta, hogy ez igen gyakori dolog, el fog múlni, ő nem vinné rectalis manometriára. (nem is vittem:-) Ő a következőket javasolta: napi 3 x 1 ek paraffinolaj 8 hétig, utána 3 hetente egy ek-lal csökkenteni. Egy hétig napi 1 glicerines kúp, napi 3 x 1 ek. búzakorpa v. csíra.
    Ezeket ilyen szigorúan nem tartottuk be, ugyanis közben pikk-pakk megoldódott a dolog. Köszönhetően egy talpreflexológus-akkupunktőr hölgynek (Adamov Anna). 3x jártunk nála. Az első talp masszírozás után még kellett beöntés, de érdekes módon nem akarta már visszatartani. Azóta viszont napi 3x kakil, sőt szól ha kakilnia kell. A hölgy a talp masszázson kívül javasolta még a céklát délben és este, plusz a köv. fűszerek keverékét szórni az ebédjébe, vacsijába: őrölt kurkuma, őrölt mustármag (sárga), őrölt római kömény, őrölt koriander, garam masala.
    Azóta teljesen jól van, és remélem ez így is marad, mert iszonyú idegőrlő és elkeserítő volt ez a helyzet, aki átélte tudja. Bízom benne, hogy segítettem vkinek. :-)
    Üdv,
    Judit

  131. Kedves Anikó!

    Az egyik legfontosabb dolog most, hogy te megőrizd a “hidegvéred”. Tudom, hogy nagyon nehéz, de ne hagyd hogy eluralkodjon rajtad a kétségbeesés. A hasmenéses (vagy hányásos) betegség után mindig később kakil először a gyerek, mert a betegség során teljesen kiürül. Ha a kisfiad vidám és szemmel láthatóan jól érzi magát ne aggódj túlságosan. Arra figyelj, hogy igyon sok folyadékot. Ha meginná a rostos gyümölcslevet, szerintem az nagyon jó lenne.
    A leveledből kiindulva nagyon nehéz időszaka van a kisfiadnak (még ha ti nem is gondoljátok úgy) egy kistestvér érkezése mindig nagy megrázkódtatás egy gyereknek és még e mellé jön a szobatisztaság kérdése és gondolom hallott már az oviról is.
    A gyermekorvosnak említetted már ezt a problémát?
    Szerintem érdemes lenne elvinni, hogy a hasmenéses betegség óta 9 napja nem volt széklete.
    Remélem mire olvasod e sorokat már sikerült kakilnia.
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  132. Sziasztok!
    Végigolvastam a tapasztalatokat,tippeket, a kipróbáláson már túl vagyunk, eredménytelenül. Kisfiam másfél éves koráig mindenevő volt. Aztán minden egészséges ételt elutasított, ekkor kezdődtek a problémák, amiket Ti is irtatok. A zöldségeket és gyümölcsöket elutasította úgy, hogy meg sem kóstolta, egyedül akkor ette meg, amikor turmixoltam (levest, főzeléket). Ez szerintem nem járható út, hiszen ősszel oviba készülünk. Februárban érkezett a kistestvér, szobatiszták még nem voltunk, a kaki viszont jó egy éve a bilibe megy, csak a pisi nem. Most bilibe pisil,de csak akkor amikor ráültetjük, magától ritkán szól (hetente 1szer), így előfordulnak “balesetek”. 1 hónapja hasmenéses lett, amibe 2 szer visszaesett. Akkor megfogadtam az itt olvasottakat, a kaki “tabu” téma lett. Eltelt 8 nap és még semmi…Eddig bírtam. Ma tartunk a 9-nél, és már nagyon aggódom. Ma adtam neki dupholac-ot, de még jele sincs, hogy lesz valami. Változatlanul nem tudom rávenni gyümölcsre, zöldségre,közben nagyon aggódom!!! Annyi még, hogy az étvágya változatlanul jó, nem feszeng, játszik úgy ahogy szokott. Szerintetek innen merre-hogyan tovább? Tehetetlennek érzem magam. Anikó

  133. Kedves Gyöngyvér!

    Nagyon szurkolok, hogy minél hamarabb megoldódjon a problémátok. Igen, szerencsére mindenkinél elmúlik, kinövik a gyerekek idővel. Szerintem sokat fog segíteni, hogy nem beszéltek a kakilásról és ha nem erőltetitek. Az viszont jó, hogy a kúptól van eredmény, legalább tudod, hogy végső esetben azért van megoldás. Az olaj lehet olíva olaj, ha megeszi a gyerek erőltetni szerintem ezt sem kell, az én lányom imádja a margarint (Delma Yoghurt) magában enni és az is jó. Vagy ha vajas kenyeret (margarinos kenyeret) kér akkor jól megvajazom neki.
    A bili szerintem is várhat még sokáig. Kicsi még a kisfiad nem kell szobatisztának lennie. Ha 3 éves kora után lesz szobatiszta akkor sincs semmi. (Van olyan ismerősöm, akinek a kisfia azért kezdte el visszatartani, mert 3 évesen nem volt még szobatiszta és az anyukája hipp-hopp elvette tőle a pelust. Ezután fél éves tortúra következett a kakivisszatartással. Ha kivárja lehet, hogy 2 hét múlva szobatiszta lett volna magától. Nem éri meg.)
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  134. Sziasztok! Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, megnyugtató olvasni, hogy nagyjából mindenkinél megoldódott ez a gond.
    A kisfiam 21 hónapos, kb. 4 hónapja küzdünk ezzel a problémával. Bilivel sehogy se állunk és nem is erőltetem Neki, amíg nem javul a helyzet. Próbáltam minden csodaszert, de úgy érzem, hogy mindent csak egyre jobban elrontok az erőltetéssel, ráadásul eredmény szinte mindig csak kúppal van(3-4 naponta). Most a hozzászólások alapján megbeszélem a férjemmel, hogy nálunk is legyen a kaki tabu és nem fogom erőltetni szegénykémet, nem adok neki kúpot sem.
    Egyébként az életmód váltás már megtörtént. Nem eszik semmi hasfogót, és figyelek, hogy sokat igyon, sokat mozogjon, édességként müzlit kap, és inni tejet, barackot, vizet.
    Írtátok, hogy adtatok olajat a kicsiknek, milyen olaj volt az? Sima étolaj vagy olíva?
    Szurkoljatok, hogy sikerüljön nálunk is megoldani a gondot!

  135. Kedves Starlark!

    Én úgy tudom 3 éves kor alatt nem foglalkoznak a gyerekkel, hanem az anyával (szülővel).
    Mivel a te kisfiad mindjárt 3 éves lesz, és ha úgy gondolod, hogy a gyermekpszichológus segíthet szerintem érdemes megpróbálni. Amennyire én tudom az első alkalommal csak az anyukával (szülővel) beszél a pszichológus, ekkor mondod el, hogy mi a problémátok, mikkel próbálkoztatok eddig stb.
    Sok sikert! (és addig is kitartás!)
    Üdv: Viki

  136. Mi már lassan 1 éve küzdünk ezzel.
    Ma is közel 1 óra bilin hisztizés után lett eredmény.

    Már nagyon kezd kiborítani ez, komolyan gondolkodom a pszichológuson, mert ez nem állapot.
    Hány éves gyerekkel tud egyáltalán vmit kezdeni? Most lesz a fiam 3 augusztus végén.

  137. Kedves Eva!

    Már egyszer sikeresen túljutottatok ezen a problémán, remélem most hamarabb meg fog oldódni. Teljesen megértem a félelmedet, hogy nem akarod még egyszer hónapokon keresztül ezt csinálni. Légy türelmes és kitartó!
    Általában nem szoktam a hashajtó használatát tanácsolni (sőt!), de elmondásod alapján a te kislányodat nem ijesztette meg az erős inger, hanem segített rajta.
    Ha úgy látod, hogy a hashajtóval segítesz rajta és semmilyen negatív hatása nincs (lelkileg) a gyerekre, és megkönnyebbül tőle, akkor szerintem nyugodtan használhatod. A lényeg az, hogy rögzüljön a gyermekben, hogy kakilni jó, ehhez az kell, hogy egymás után több alkalommal is pozitív élményként könyvelje el magában a kakilást. Ha ezt elősegíti a hashajtó, akkor nincs vele semmi gond. Szerintem hamar ráállna ezek után az önálló kakilásra.
    Nem tudom milyen hashajtót használsz,de mindenképpen olyan legyen ami nem ártalmas a kisgyermekekre.
    Nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek!
    Üdv: Viki

  138. Sziasztok!

    Mi már másodjára küzdünk meg ezzel a problémával. Először 2 éves kora után 2 hónapig egyik pillanatról a másikra nem akart kakilni (addig is 2-3 naponta kakilt sajnos). Jártunk pszichológusnál is végül úgy érzem, hogy a kineziológus és a türelem segített, megtaláltuk az okát (amit nem tudtunk megszüntetni mivel sajnos nagyon bonyolult, csak az ezzel kapcsolatos döntést halasztottuk el) de így is egyik napról a másikra helyrejött a probléma, pedig volt hogy 3-4 naponta sírva, kínlódva kakilt, volt olyan is, hogy már beöntést kellett adni, mert nem tudta kinyomni. Mint írtam, az okot nem tudtuk megszüntetni, így most fél év naponta kakilás után újra visszajött a probléma, mivel most lett szobatiszta. Pisilni bárhol, tud (bili, wc, bokor). Eleinte a kaki is belement a bilibe minden gond nélkül, de most már visszatartja a kakit nem tudom, hogy miért, mert nem volt rossz élménye, sőt, mindig megdícsértük. Tudom, hogy egyszer megoldódik ez a probléma is, de nagyon félek az előttem álló hónapoktól. Ma beadtam neki 4 csepp hashajtót, az a múltkor segített (csak egyszer volt ingere és kinyomtata a kakit) de nem szeretek ilyen drasztikus módon beavatkozni a ritmusába. Nem akarok 3-4 napot várni a kakival, mert 2 nap után látom rajta, hogy levert és belassul. Amíg minden nap kakilt nagyon friss volt és vidám. Ha nem kakil már a második napon is nagyon nyűgös. Szóval mit javasoltok, mit csináljak? Meddig várjak, hogy kakil-e? Nagyon várom a hozzászólásotokat, mert el vagyok keseredve.
    Sziasztok!

  139. Kedves Lívi!

    Szerintem próbáld ki, hogy teljesen leálltok mindenféle hashajtással, csak a rostdús étrend és a sok folyadék maradjon. Ha lelki eredetű a probléma, úgy gondolom minél erősebb az inger annál erősebben tartja vissza. Én azt vettem észre ha hajtom a gyereket, a széklete híg lesz, amiből mindig egy kicsi bemegy a bugyiba, de azonnal nagyon erősen visszatartja, mert folyamatosan érzi az ingert. Amikor abbahagytuk a hashajtást látszott a kislányomon, hogy megkönnyebbült, hogy nem érzi minden percben azt, hogy kakilni kell. Két nap múlva a kádba sikerült egy hatalmas adag egészséges állagú kakinak kicsúszni. Mert ha egészséges állagú, akkor ha “elindul” azt már nem tudja visszatartani.
    És beszélni szerintem nem kell a dologról. Egy 4 éves gyerek, már elég okos. Neki kell ezt a kaki dolgot a kis fejében elrendezni, neked “csak” biztosítanod kell őt a feltétlen szeretetedről.
    Nagyon nehéz időszak lehet ez mindkettőtöknek, merítsetek erőt egymásból és bízom benne, hogy rendeződik ez a probléma és a kiváltó ok is.
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  140. SZIASZTOK!
    Mi is hasonló problémával küzdünk a 4éves kisfiammal, nagyon nehezen 5napra kakil, Mira víz már semmit nem segít,csak a hashajtó!
    sAjnos most már nem hajlandó ráülni bilire, wc re sem, szándékos visszatartás van!
    Idegileg kimerítő, ráaadásul most költöztünk szét az apukájával, tudom lelki eredetű ,de iszonyú nehéz!!!
    MIlyen megoldás lenne? hiszen a hashajtó sem jó,de segítség kell tudom!
    íRjatok!KÖSZIKE

  141. Kedves Bandika!

    Nem írtad mennyi idős a kisfiad. Ha már eszik szilárd ételeket, adj neki sok gyümölcsöt és rostos ételt, és igyon sok folyadékot. Nagyon sok türelemre és szeretetre van szüksége most a kisfiadnak. Amikor látod, hogy kakilnia kell és visszatartja, akkor vedd ölbe és mondd el neki, hogy vigyázol rá és nem lesz semmi baj. (A kakit vagy a kakilást ne említsd neki, csak nyugtasd meg.) Neki magától kell eljutni odáig, hogy merjen kakilni, a te segítséged “csak” annyi legyen, hogy biztosítod arról, hogy vigyázol rá és minden rendben van.
    Sok sikert!
    Üdv: Viki

  142. sziasztok nekem decemberbe volt nekei 1 széklete és nagyon kemény volt és egy kis vér is volt a székletében és azuta van olyan hogy nem kakil a kis fiam magátol és probálkosztamlaevolac al is meg kupalis meg parafolyil olajal és most odáig el értunk hogy nem kakilt semmitöl és 9 napig és akor még csak csecseszet a bandika és azt monták az orvosok hogy nem is fog magátol kakilni mert csak csecseszik és nem eszik és el vitte orvoshosz és készel kellet ki szedni belöle a kakit mert annyira bele volt sürösod be a kaki és akir adig szeték ki belöle az orvos még lennem jött a kiss végbele és be vittem kórházba és attak neki beüntést és atol se volt széklete csak rá másnap megint vissza vittem a kórházba és attak neki még egyet és atol lettn neki 3 belus teli let kaki val és most ez 3 napaja nem kakilt a kis fiam és ezeket mit tegyek és már sir csak vissza felé nyom amikor kakilni akar nem ki felé és 2 ja meg azt monták az orvosok amin át ment debreszisös lett a ki fiam mit tegyek kérem segétsenek kösszönöm

  143. Kedves Katalin!

    Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat!
    Minden jót kívánok nektek!
    Üdv: Viki

  144. Sziasztok!
    Kisfiam öt és fél éves, és végigjártuk mindazt, amit a hozzászólók közül többen is. Már születése után gond volt az emésztésével, nem tudott büfizni, a sok bennmaradt levegő miatt hasfájós volt fél éves koráig. Sokáig ritkán, néhány naponként volt csak széklete, és mivel besűrűsödött, fájdalmas volt számára a kakilás, visszatartotta, ameddig csak lehetett, mindent be kellett vetni, hogy ráüljön a wc-re, vagy a bilire. Legtöbbször meg is szenvedtük a fájdalmas kiürülést. Most ott tartunk, hogy szinte minden nap kakil, de még olykor igyekszik visszatartani,ezért legtöbbször akkor szalad már a wc-re, amikor a gatyójába is bemegy egy kicsit. Viszont utána rendes a széklete, kicseréljük az alsót, és már szalad tovább. Többször megtörtént, hogy az esti meleg fürdőben jön rá, néhányszor a kádba kakált, de lassan ez is elmúlt, most már a fürdés közben kijön maga a kádból, és ráül a wc-re önállóan. Most már csak annyit kell türelemmel kivárni, hogy akkor szaladjon kakilni, amikor először megérzi, ne akarja visszatartani, tiszta maradjon az alsója. Én túl nagy gondot nem csináltam ebből, mivel emlékszem rá, hogy én is visszatartottam gyerekként, a mai napig sokkal lassabb az emésztésem, mint másoknak, arra gondoltam, hogy a gyerek ezt tőlem örököte. Jelenleg nagyobb problémát jelent, hogy olykor bepisil éjszakánként, holott már régen nem volt ilyen gondunk, a legtöbb streszhelyzetre így reagál, de ez időszakos. Mindenkinek, aki hasonló problémával küzd, nagyon sok türelmet kívánok, végül is mire 20 évesek lesznek, úgyis teljesen szobatisztává érnek.

  145. Szia Évus!

    Nincs mit!
    Nagyon drukkolok nektek, hogy minél előbb túl legyetek rajta!

    Üdv: Viki

  146. köszönöm a válaszodat Viki!talán igazad lehet és tényleg apát akarja visszatartani.Ezen el kell gondolkodnom és megtalálni a megoldást valahogy,mert még mindig nem történt változás.még egyszer köszönöm a tippet!

  147. Kedves Évus!

    Nagyon jó a hozzáállásod az egészhez. Nagyon sok türelem, szeretet kell, és idő is a kislányodnak, hogy túl legyen ezen az egészen. Ebben az esetben ne hallgass anyukádra. Semmi esetre sem szabad “drasztikusan fellépni” és “nem engedni” hogy ezt csinálja. Nem tudhatjuk, hogy mi zajlik ilyenkor egy kisgyerekben, de biztos hogy a legrosszabbat tennénk vele, ha erőszakosak lennénk. Ahogy írtad, valóban sok változás történt a kislányod életében, de most hogy már mind együtt vagytok, szerintem lassan elkezd oldódni. Lehet, hogy attól fél (tudat alatt) hogy az apukája megint “elmegy”. Apát akarja “visszatartani” és ez úgy jelentkezik nála, hogy visszatartja a székletét. Ha továbbra is megértőek vagytok vele és rájön, hogy apa mindig ott van megoldódik ez is.
    A bölcsiben megkérdezted a gondozókat, hogy történt e valami, ami esetleg okozhatja ezt?
    Minden jót!
    Üdv: Viki

  148. Még az előzőt folytatva: mi is nagyon sokat szenvedtünk vele,ha ráültettem a wcre akkor ordított,hallotta az egész lépcsőház.Ő maga is szenvedett szegénykém,soxor már teljesen kimerült ettől az egésztől, fájt a hasa,meg volt keményedve.Én is csináltam olyat,h. hashajtózáskor beültettem meleg víbe és mondtam neki,h. nyugodtan kakáljon a vízbe,majd kiszedjük, nem baj.Próbáltam nyugtatni ,vigasztalni és megdicsértem, amikor már ott úszkált a kaki a vízben.Nem bántam,csak már jöjjön mi belőle és utána ő is olyan nyugodt lett.
    Szóval az biztos igaz,h. nagyon fontos h. nyugtassuk meg és érezze h. vele vagyunk és nem ellene,bár ez soxor nagyon nehéz,mikor már teljesen ki vagyunk készülve,de meg kell fegyelmezni magunkat.

  149. Sziasztok!
    nagyon örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra hosszas keresgélés után és megnyugtató,hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
    A kislányom januárban töltötte be a 3.életévét.
    Rendkívül értelmes gyerek, korán érő tipus.
    2éves korára totálisan szobatiszta lett.Akkor kezdtük a bölcsit.Ez az időszak eléggé megviselte,mert akkor költöztünk faluról,nagyit hátra hagyva be a városba és ezt a változást nehezen dolgozta fel,de ahhoz képest hamar beszokott a bölcsibe és nem hiányolt engem,nem volt sírás,mert az újdonság egyben kiváncsivá is tette.A bölcsiben csak annyi volt a gondja,hogy már nem ő volt a középpontban ,mint addig,mivel egyke az egész családban és nehezményezte h. meg kell osztani a játékot mással is:) aztán végül is pár hónap alatt teljesen rendben volt minden.A helyzetünket az nehezítette,hogy az apja csak hétvégén volt velünk,mert a munkahelye ott volt,ahol azelőtt laktunk (anyósoméknál)és nem akarta feladni,amíg itt nem talál másikat.Teltek múltak a hónapok és a kislányom egyre rosszabbul viselte apa hiányát.Egy évbe telt munkát találni.Most már végre itt van velünk február óta:) A lényeg az egészben,amiért írok,hogy a lányunk december óta nem hajlandó kakálni egy rendeset a wcbe,kezdetben nagyon ki voltunk akadva és kerestük az okát.Naponta 5.6 bugyi csere,mivel bekakilgatott kicsiket,de nem kemény a széklete.A nagyik már jobban kikészültek,mint mi és anyósom el is vitte januárban dokihoz,aki hashajtót írt fel,hetente 1szer alkalmaztuk,akkor jól kipucolta,de hosszútávon ez nem megoldás.A mi dokink azt mondta ennek csakis lelki oka van és amíg nem szűnik meg az a helyzet ami ezt okozza,addig ne várjunk csodát,de azért írt fel szorongásoldót,ami nem használt.Mi nyilván arra gondoltunk,h. az apja hiánya okozza,mert ez folyamatos probléma volt,sokat hisztizett stb.,de valahogy nincs logika az időzítésben.A cumit is pont decemberben tette le,de teljesen önszántából és mikor néha rájött h. kell neki én odaadtam neki,reménykedve h. hátha csak ez a gond és fog kakilni,de semmi eredmény.Az apja is itt van már 2hónapja és még mindig nincs változás.Most már úgy vagyok vele h. nem idegeskedek rajta,próbálok higgadt maradni és csak bízom benne,h.megszűnik egyszer.Csak anyukám néha felhergel,mert szerinte drasztikusabban kéne fellépni és nem engedni h. ezt csinálja,mert már hozzászokott,h. majd anya úgy is megtörli a fenekét.Hát “röviden” ennyi.Kérlek írjatok vmi véleményt a dologról! köszönöm!

  150. Kedves Katalin!

    Elképesztő, hogy szegény kisfiadnak min kellett keresztülmennie a kórházban.
    Ha minden nap 6-7 részletben kakil, még ha a bugyiba is, az megnyugtató. Legalább kijön és nem tartogatja napokig.
    Ha jól értem ő eleve egy szorulásra hajlamos gyerek.
    Tényleg valahogy az étrendjét kellene úgy alakítani, hogy sok rostosat egyen és igyon, hogy kialakuljon egy természetes emésztési ritmus. Tudom, hogy az óvoda mellett ez nagyon nehéz. Mindezek mellett nagyon sok türelemre és szeretetre van szüksége.
    Bízz benne, tényleg el fog múlni.
    Minden jót nektek!
    Üdv: Viki

  151. Kedves Viki,köszönöm leveled és azt hogy figyelmet forditottál a problémámra és ilyen hamar válaszoltál.Régen4-5naponta kakilt és nagyon keményet,most már ott tartunk,hogy mindennap kakil 6-7szer de piciket és sajnos a bugyiba.Mivel vissza tartja egy kicsi mindig kijön neki,ezért van az hogy sokszor kakil naponta,széklet lazito nélkül is kakil de akkor nem ilyen sokat,és nem minden nap.Apszichologusnál nem történt semmi különöe mindig csak játszott a kisfiam ö figyelte és ennyi,és ez igy ment féléven keresztül,megkérdezte a csalédi körülményeket és semmi különös dolog nem történt,ezért többet nem vitem a kisfiamat.Anyit mondot,hogy nagyon kiegyensujozot kisfiu és ahoz képest,hogy féléve kezdte az ovodát mindent rendben talált vele kapcsolatban.A probléma nála lelki eredetü valoszinüleg a korházban töltöt idö miatt alakult ki nála ez a gond a székletével,mert ott a tutom nélkül eröszakkal ráülteték a bilire,és kinyomaták vele a kakit azt mondta nekem a doktornö,hogy megszülte szoszerint a székletét.mert amikor bekerültem vele már ellöte 5 napja nem kakilt,hiába adtak neki gyogyszert hogy kakiljon sajnos nem tudot,és mivel engem kikültek az orvosi szobábol akkor történt vele ez a bilis dolog.Ezért nekem soha többet nem ült a bilire mert bepisilt ahogy megláta a bilit és falhoz vágta.Szoval nagyon nehéz helyzetben voltam a korház után és azota van a széklet probléma.mégegyszer köszönöm leveled pusza.

  152. Kedves Katalin!

    Teljesen át tudom érezni a problémátokat!
    Nálunk lassan egy éve tart a dolog, de már kifelé megyünk belőle.
    Valóban nagyon fontos, hogy megnyugodj és ne idegeskedj!
    Tudom, nevetségesen egyszerű ezt mondani, de annál nehezebb megvalósítani. Nekem volt egy pont, amikor azt mondtam, elég az idegeskedésből. Az, hogy megnyugodtam pozitívan hatott a gyerekre is. Észre se vettem előtte, hogy mennyire eluralkodott rajtam a kétségbeesés és hogy ez milyen negatív kihatással volt a mindennapjainkra.
    Nagyon fontos a rostdús étrend és a sok folyadék a gyereknek!
    Azt nem írtad hány naponta van széklete?
    A székletlazító nélkül nem menne a dolog?
    Nálunk az is egy fontos lépés volt, hogy nem adtam már semmilyen székletlazítót, vagy hashajtót a gyereknek, mert az erős inger miatt amit ezek a szerek okoznak még erősebben visszatartotta.
    A másik ami még nekünk bevált, hogy nem beszéltünk róla többet.
    A gyermekpszichológusnál mi volt, mit mondott?
    Szóval a legfontosabb, hogy megnyugodj és szép lassan megoldódik a dolog.
    Sok sikert és kitartást!
    Üdv: Viki

  153. Már 2 éve van probléma a kisfiammal,most 4 éves és még mindig ráül a kakira és vissza tarja a wc-re nem hajlandó ülni, szépen pisil a wc-be de kakilni sajnos nem akar. orvosi vizsgálaton is voltam vele. hál istennek egészségileg minden rendben van. Mai napig adok neki székletlazítót,ami teljesen elkeserít,hogy csak így sikerül kakilnia, mert amúgy kemény lenne a széklete, igy legalább kijön neki. voltam vele már gyerek pszichológusnál is de semmi változás. nagyon sokszor elkap a sirogörcs mert nem tudom, hogyan tudnék neki segíteni. Borzaszto azt végig nézni ahogyan visszatartja a kakit és beleremeg az égészteste anyira nehéz tartania mert ugyebár nem akarja hogy kijöjjön. Tanácsot szeretnék kérni,hogy hogyan tovább mit tudnék csinálni,hogy megoldjam a kisfiam problémáját. Lehet hogy túlságosan görcsölök a témán, és ezért nem jutok vele egyről a kettőre,de már annyira régota tart hogy kezdek belefáradni idegileg nagyon nehéz. Állandoan kemény a kis hasa volt már rá példa,hogy amikor ráült a kakira én fölemeltem hogy kijöjön neki,ilyenkor üvöltött sírt nagyon de muszály voltam meg tenni az érdekében, azóta abba hagytam és hagyom hogy magától ügyeskedjen. kérek mindenkit,hogy írjatok nekem, és segítsetek mert nagyon nehéz így egyedül megoldani a kisfiam helyzetét.köszönöm.

  154. Kedves Kikka!

    Várnánk a beszámolót a gyermekpszichológusról!

    Köszönöm: Judit

  155. Kedves Rózsa!

    Csak a saját tapasztalatomat tudom veled megosztani ez ügyben: a kislányom 5-6 naponta kakilt amikor a székletvisszatartással küzdöttünk. Minden esetre figyelni kell a tüneteket. A bélcsavarodás nagy fájdalommal és haspuffadással jár. Ebben az esetben azonnal orvoshoz kell fordulni.

    Üdv: Viki

  156. Kedves Viki!

    Hány napig várhatunk a székeléssel bélcsavarodás veszélye nélkül?

    Köszönöm válaszod!
    Rózsa

  157. Kedves Emese!

    Nagyon jó, hogy nem beszéltek többet a dologról és hogy a hashajtást abbahagytad. Az olaj is jó, csúszósabb lesz tőle a kaki.
    Amikor a kádban kakil vedd teljesen természetesnek, esetleg mondd neki, hogy ügyes vagy kicsim, vagy ilyesmi, de csak úgy mellesleg. Vedd ki a vízből a kakit és ezzel ne legyen vége a pancsinak játszatok még a vízben tovább.
    Ezzel először is megnyugtatod, hogy rendben van amit csinál, így talán a kádban már nem fogja visszatartani. (Nálunk már alig várta, hogy pancsizzunk mert tudta, hogy ott “jó lesz” kakilni.) Aztán ha már a kádban simán megy a dolog (több héten keresztül gond nélkül kakil), meg lehet próbálni a bilit, úgyis ha állva csinálja. És szép fokozatosan lehet, hogy sikerül eljutni odáig, hogy rá is ül. Ez egy elég hosszú folyamat lesz, de türelemmel és sok szeretettel szerintem sikerülni fog. Soha ne kényszerítsd semmire ezzel kapcsolatban.
    És persze ahogy az idő telik ő is egyre okosabb lesz és rá fog jönni magától a dolgokra.
    Minden jót!
    Viki

  158. Sziasztok!

    A mi problémánk már 1 éve húzódik. 13 hónapos volt a kisfiam, amikor abbahagytuk a tápszert. 1 hónappal később elképesztő szorulásos lett. Volt, hogy 1 hétig nem tudott kakilni. Ezt a problémát a korpán, rostos ételeken keresztül mindennel próbáltuk megoldani. Végül a gyerekorvosunk tanácsára a Protexin Restore nevű probiotikumot kipróbáltuk, ami bevált. Ezután fél évig semmi gondunk nem volt, szépen kakilt minden nap. Majd tavaly november végén lenyílt a fitymája, némi fájdalom kíséretében. Azóta visszatartja a kakit. Már eljutottunk odáig, hogy nagyon szépen pisil a bimbibe, de csak állva. A kaki viszont se bimbibe, se wc-be, se pelusba. A szobatisztaságot csak 12 napja kezdtük, szóval én nem ezzel hozom összefüggésbe. Főleg, hogy pelusba sem hajlandó kakilni. Most 2 éves múlt.
    Egyébként a fürdő nekünk is bevált, előfordult, hogy a kádban már nem tudta visszatartani. De itt elkövettem egy hibát. A második alkalommal megjegyeztem neki, hogy inkább a bimbibe, vagy a wc-be kéne kakilni, erre borzasztóan elkezdett sírni. Pedig nem szidtam le, tényleg csak mellékesen megjegyeztem. Azóta a fürdőkádban sem akar, csak sokszor nem bírja tovább tartani.
    És mindezek mellé van még egy nagy gondunk. Amióta állni tud, csak állva kakil. A pelusba is, a kádban is, egyszer a bimbibe is, de csak állva. A bimbire és a wc-re egyáltalán nem hajlandó ráülni, sír, ha rá akarjuk ültetni. Pedig próbálkoztam játékkal, énekkel, jutalommal, megmutattuk neki apával, hogy mi hogy csináljuk. És semmi eredmény.

    Most megbeszéltem a családdal, hogy a pici előtt nem beszélünk erről, úgy teszünk, mintha a probléma nem létezne, és a folyamatos hashajtást is abbahagytam. A védőnő tanácsára minden nap kap egy kávéskanál olajat, mert ez bevonja a bélfalat és a székletet is. Valószínűnek tartom, hogy amíg szorulásos volt, fájt neki a kakilás, illetve egyszer a végbele is berepedt. Gondolom, ez a probléma gyökere.

    Most már nagyon kétségbe vagyok esve. Írjátok meg légyszi, hogy mit gondoltok! Erőteljesen gondolkodom én is, hogy pszichológushoz fordulunk a kicsivel.

    Előre is köszi mindent:
    Emese és Milán

  159. Kedves Viktória!

    Tudom, hogy nagyon nehéz, de legyetek türelmesek!
    Soha ne kényszerítsétek a bilire a gyereket és ne is beszéljetek a kakilásról! Csak lazán mintha nem is lenne ez a probléma. Én is nagyon nehezem hittem el, hogy ha nem beszélünk róla, csak türelmesen kivárjuk megoldódik magától. Semmilyen hashajtót ne adj neki! Kúpot se! A hashajtó erős ingert okoz és még jobban megijed a gyerek és még erősebben visszatartja.
    Igyon sok folyadékot, egyen sok gyümölcsöt és rostosat. A sok mozgás is jót tesz. Ha szól, hogy pisilnie kell nyugodtan ültesd a bilire, de csak ha akar. Előbb utóbb muszáj lesz legalább pisilnie. (nálunk is ugyanez volt).
    Ha esetleg bepisil/bekakil ne csinálj belőle problémát szépen öltöztesd át és mondd neki, hogy semmi baj. Nálunk egy ideig bevált, hogy ha nagy nehezen ráült a bilire elővettem valami új játékot és azzal eltereltem a figyelmét, egy pár alkalommal sikerült így kakilni.
    Azután fürdés közben a kádba kakilt, a meleg víz jót tesz. (ne legyen túl meleg csak a szokásos) Mondtam neki, hogy ha itt jó kakilni akkor nyugodtam, nekem mindegy volt csak kakiljon. 3-4 alkalom után már bilibe kakilt, de ott kell ülnöm mögötte és fogni a hasát a mai napig. Nekünk majdnem 3 hónapig tartott a “nem kakilás” de én az elején elrontottam mindenféle hashajtással és idegeskedéssel. Szóval kitartás és hidegvér! Remélem hamar túl lesztek rajta!
    Lehet, hogy az ovi témát én a helyedben most hanyagolnám. Mikor akarjátok kezdeni?
    Üdv:Viki

  160. Sziasztok!

    Az én kislányom is 2,5 éves és 3-4 napja bejárunk az oviba beszoktatásra. Kb. ebben az időpontban egy alkalommal nagyon fájt neki a kakilás, és azóta egyáltalán nem hajlandó kakilni. Kissebb erőszakkal ráültetve a bilire kipréseltünk néhány galacsint, de a probléma már odáig fajult, hogy pisilni sem nagyon akar,mert attól fél, hogy kakil közben. Még nem volt 2 éves amikor teljesen önszántából szobatiszta lett,fogalmunk sincs, hogy mit tegyünk…….

  161. Kedves Lívia!

    Köszönöm a hozzászólást!

    Üdv: Viki

  162. Sziasztok!! Hát jól mondják hogy a pisi kis dolog a kaki pedig nagy!! A pisilés az 1 éves kora óta gond nélkül megy a kislányomnak!! A kakilással mi is szenvedünk!! Mi már mindent kipróbáltunk!! Mégis nehezen sokszor sírva kakil és van olyan hogy csak hetente egyszer!! Semmmi stresszes élménye nem volt sem kórház sem hasmenés!! Mára odáig jutottunk hogy az egész család lemondott a csokoládéról miatta!! Úgy látszik egyszerü volt a megoldás!! De ez nem volt eszünkben!!

  163. Szia Kikka!

    Előre is köszönöm!
    Remélem sikerül leküzdenetek ezt a problémát!
    Sok erőt és türelmet kívánok nektek!

    Üdv: Viki

  164. Szia Viki, köszi a biztatást. Úgy döntöttünk, hogy most hanyagolunk minden hashajtót, csak az édesköménymag tea marad és nem erőltetünk semmit. De gyermekpszichológushoz mindenféle képen elvisszük. Szívesen megírom majd, hogy mi volt.

    Üdv: Kikka

  165. Kikka!

    Elfelejtettem írni,hogy ha eljuttok a gyermekpszichológushoz (remélem nem lesz rá szükség) megírhatnád a tapasztalatokat ha van kedved. Sokat segítene azoknak akik hasonló gonddal küzdenek.

    Köszönöm!

    Viki

  166. Szia!

    Nagyon sajnálom a kisfiadat, hogy ilyen borzalmas dolgokon kellett keresztül mennie.
    Mi is sokáig a hashajtás irányába próbálkoztunk, de rájöttem minél erősebb az inger annál jobban próbálja visszatartani, annál félelmetesebb az egész. Ezért én úgy döntöttem abbahagyunk minden hashajtót és nem beszéltünk a kakilásról többet. Két nap múlva magától a kádba kakilt, aztán szép lassan visszaszokott a bilire….a mai napig ülni kell mellette ha kakil.
    Remélem minél hamarabb megoldódik a problémátok!
    Üdv: Viki

  167. Sziasztok, nekem egy 3 éves kisfiam van, aki kb. 3 hete nem kakil rendesen. Bili nem hajlandó ráülni, ezért az a kicsi is, amit kiprésel magából a kisnadrágba megy. Már adtam neki nagyadag levolacot, de azt is visszatartotta. Kipróbáltam már a Mira vizet is, de semmi. 4 hónapja voltunk vele kórházban, ott kapott beöntést – nem ezért – és sokszor kúpot is. Valószínű, hogy ezek a rossz élmények okozzák nála a problémát. kb. 3 hétig ült csak rá a bilire és kétnaponta kakilt minden gond nélkül.
    A következő lépés, hogy gyerekpszichológushoz megyünk.

  168. Az én kislányom szintén 2.5 évesen, egy hasmenéses betegség után csinálta ezt. 3 hónapon át szenvedtünk, 5-6 naponta kakilt sírva a félelemtől, hogy fájni fog. Szerencsére túl vagyunk rajta mi is.

    Üdv: Viki

  169. Sajnos éppen egy hete egy hétig folyamatosan csinálta a kakivisszatartást sírással,üvöltéssel,remegéssel együtt a két és fél éves kislányom egy nehéz kemény 3-napos kihagyott kaki után.Én amúgy is egy stresszes fiatal anyuka vagyok aki még a jbenti játék közben is nagyon féltem Őt.Tehát gondoljátok mit élhettem át.Sirtunk mind a ketten.De kitartás mára együtt kakilunk minden reggel.Szilvia

Kérdezz vagy írd meg te is tapasztalataidat a hozzászólásokban!
Semmilyen adatot nem kötelező megadni.

Székletvisszatartás kisgyermekkorban
Kiscsillagom.hu - Adatvédelmi nyilatkozat