Te tudod mi az a felelősség?

Sokáig egyáltalán nem akartam gyereket. Féltem.
Féltem a felelősségtől, pedig azt sem tudtam mi az, és persze a szüléstől, nagyon.
Aztán egyszer hirtelen nagyon akartam. Akartuk mindketten és sikerült.
Amikor a terhességi teszt pozitív lett megrémültem. Jézusom, meg kell szülni!

Szörnyű, de ez volt az első gondolatom. Nekem kell megszülni, más nem teheti meg helyettem.
Úgy gondoltam az egészben ez lesz a legnehezebb. Onnantól kezdve tudatosan készültem a szülésre. Arra koncentráltam, hogy meg tudom csinálni, meg kell csinálnom.

A terhességem alatt hatalmas mentális fejlődésen mentem keresztül, ráadásul nagyon mélyről indultam, van még mit fejlődni. Felfogtam, hogy vannak dolgok amiket egyedül nekem kell megoldanom és megtanultam, hogy a félelmeimmel szembe kell néznem ahhoz, hogy megküzdjek velük – igen az ilyen röhejes közhelyek sajnos igazak.

Ez akkor úgy nézett ki, hogy kiraktam a macskát a házból mert féltem a toxoplazmózistól és minden nap végigfertőtlenítettem az egész házat, nehogy valami fertőzést kapjak ami árthat a magzatnak.
Így telt a kilenc hónap.

A szülés nagyon jól sikerült, megerősített.
Büszke voltam magamra, mert megcsináltam.

A szülés után egy sötét gödörbe zuhantam. Nem ment a szoptatás.
Erre egyáltalán nem készültem fel, azt hittem ez megy mindenkinek. Naiv voltam nagyon. És megint, mint oly’ sokszor életem során, másoktól vártam a segítséget.
Össze-vissza kapkodtam, egymásnak teljesen ellentmondó tanácsokat próbáltam megfogadni. Teljesen kikészültem, és a férjemmel sokat veszekedtünk.
Azt hittem ezen mi már túl vagyunk. Hét éve voltunk akkor együtt.

anya, gyermekA gyerek mellett semmire nem volt időm, csak ő volt meg én és a gondolataim.
A kikapcsolódás számomra a gondolkodás lett. Több százszor végiggondoltam az egész életemet.
Sok gyötrődés után összeszedtem magam és megnyugodtam.

Lassan belerázódtunk az új életünkbe, új szerepünkbe.
Anya és Apa lettünk. Egy kicsi ember szülei, mi akartuk így.

Óriási felelősség, ami egy fárasztó nap végén a sötét szobában ráül a mellkasomra és fojtogat.
Viaskodom vele órákon át és reggelre eltűnik. Sokan vagyunk, akik találkozunk vele éjjelente.
Egy barátnőmet kérdeztem a második gyereke születése után, hogy hogy bírja lelkileg, hogy már kettőre kell vigyáznia. Két kicsi testre és lélekre. Azt válaszolta – Félek, ne tudd meg mikre gondolok éjszaka. Tudom – mondtam halkan. Velem is ez van.

A felelősség súlya alatt időnként megroppan az ember elméje. Néha egészen eltűnik, de egy stresszel teli nap után jön és rám ül. És ez most már mindig így lesz. Gyereket vállaltam. Felelősséget vállaltam érte. Érte akit a legjobban szeretek. Nagyon nagy merészség volt tőlem. Úgy tettem mindezt, hogy nem értettem a szó mély és valós értelmét: felelősség.

Most már értem és érzem is.

2 hozzászólás a “Te tudod mi az a felelősség?” bejegyzéshez.

  1. Kedves Móni!

    Köszönöm, hogy elolvastad és a hozzászólásodat is!

    Minden jót!
    Üdv:Viki

  2. nagyon átérzem amit írtál, velem is ez történt. Most már én is érzem, mi az a felelősség.

Kérdezz vagy írd meg te is tapasztalataidat a hozzászólásokban!
Semmilyen adatot nem kötelező megadni.

Kattints a fehér négyzetre a "Nem vagyok robot" szöveg előtt!
Majd ha nem vagy robot, elküldheted a hozzászólást!

Te tudod mi az a felelősség?
Kiscsillagom.hu - Adatvédelmi nyilatkozat