RÓLUNK
Miért időstoppolás?
Az időt úgy megállítanánk… persze nem tudjuk. Viszont meg tudjuk örökíteni a meghatározó pillanatokat!
Örökíteni?
Igen. Hiszen ez maga az örökségünk. A gyermekünk és az unokánk egy darab belőlünk. Benne élünk mi is tovább! És ha jól csináltuk, ő is tovább örökít bennünket a saját gyermekeibe. És így nem csupán az emlékek maradnak fenn, ha mi magunk is “örökké” élhetünk!
Miért KISCSILLAGOM?
Mert ő egy darab az Univerzumból, egy kis csillag, aki nekünk ragyog. Nekem személyes, hiszen a kislányom neve is benne van, aki pont ezért kapta ezt a nevet. Hiszek benne, hogy a név kötelez.
A vízválasztó első szülinap
Valahogy az első gyermek első születésnapja messze a legmeghatározóbb az első pillanatok közül. Az első, de mégis most utoljára első!
Ha már egy éves, már nagyon sok “első pillanata” megtörtént. Olyan sok, hogy ha nem rögzítjük, képtelenség mindre emlékezni. Az alváshiány amúgy sem kedvez az emlékező képességünknek. Az idő meg valami hihetetlenül gyorsan kezd telni, képtelenség lépést tartani vele.
Emlékszem még, milyen naívan azt gondoltam, hogy én mindent a maga pillanatában megélek majd, nem kell nekem kitöltős babakönyv. Szinte kiborított a gondolat, hogy a babázós időszakomban is folyton adminisztráljak. Az első pár hónapban még nem is videóztam, de nem éreztem szükségét talplenyomat vagy születéskori stúdiófelvétel készítésének sem. Annyira élveztem ezt az új élethelyzetet, hogy nem gondoltam arra, hogy hopp, valaki be fogja kapcsolni a gyors előretekerés gombot, és kettőt pislantva máris ugrunk egy évet.
Bevallom, akkor ott az első szülinap előtt pofon vágott az érzés, hogy ezek a pillanatok többé nem jönnek vissza! Megcsapott az elmúlás szele… Egyszerre éreztem ezt a kínzó fájdalmat, de a mélységes szeretetet is. Valahogy jött egy felismerésem, hogy innentől a saját álmaim közül csak az számít, milyen örökséget hagyok magam után.
Elkezdtem fotókönyvet szerkeszteni az első pillanatokból. Rettenetesen nehéz volt, mert nem készítettem elő folyamatosan. Nem emlékeztem, mi mikor történt, mit hova tettem és nem voltak rendszerezve a fényképek sem. Rengeteg ideig tartott, mire végre elkészültem. Nagyon sajnáltam, hogy mégsem “adminisztráltam” már a fogantatástól. Annyira bántam, hogy nem készítettem tappancs lenyomatot arról a pici lábikóról, amit minden pelenkázásnál puszilgattam. Bárcsak lett volna egy tematikus hátterem is az első pillanatok megörökítésére és megosztására.
Amit viszont nem bánok, az az, hogy a húgom tanácsára minden családtagot megkértünk, hogy írjon egy személyes levelet a kislányomnak, amit majd csak a 18. szülinapján fog megkapni. Mondanom sem kell, hogy én az enyémet könnyekig meghatva körmöltem éjszakába nyúlóan. Biztos a hormonok! 🙂 Persze szembesültünk azzal a problémával, hogy nem tudtuk, mibe tegyük a leveleket, ami időtálló, személyes és biztosan meg is találjuk 17 évvel később…
Az időkapszula
Ha a nyers valójában nézzük, az időkapszula nem más, mint egy csinos, személyre szóló emlékdoboz sok-sok praktikus kiegészítővel. Az igazi értékét mégsem ez adja, hanem az, amivel te feltöltöd!
Nyugodtan elkészítheted magad is! A honlapon találsz hozzá ötleteket, témákat, amikről írhatsz a gyermekednek vagy unokádnak. Hiszem, hogy maga ez a gesztus, hogy megörökíted a kicsi minden első pillanatát, hogy összegyűjtöd az emlékeket, hogy szépen rendszerezed, illetve hogy levelet írsz, minddel gyarapítod az örökségedet.
Gondolj csak bele, mire felnő, mennyi minden történhet. Mi a garancia arra, hogy azok, akik az első szülinapon mosolyognak a családi fotón, mind megérik a 18 éves fotózást is? Csak körül kell nézni! Gondoltuk volna 18 éve, hogy maszkban fogunk boltba járni? Vagy akár csak 1 éve? Sajnos van rá esély, hogy a nagyszülők levele már a síron túlról fog érkezni! Ki ne hagyjuk őket a levélírásból!!! Mit nem adnék érte, ha ilyen leveleket kaptam volna tőlük! Most már sajnos késő. Az utolsó nagyszülőm is elvesztettem idén. 🙁
Titkon reménykedem benne, hogy minél több szülő és nagyszülő gondoskodik majd hasonló örökségről. Szeretnék ebből az időkapszulából hagyományt teremteni. Hiszem, hogy a gondoskodó szülők és nagyszülők mellett jólelkű gyerekek nőnek fel. Minél több jólelkű gyerek pedig jólelkű felnőtté válik. Szeretném, ha az én gyerekeimet is hasonló társak vennék majd körül.
Főleg, ha mi már nem leszünk, ez az örökség adhat erőt nekik, mert nehéz világba születtek!
Szóval, kérlek, ha van rá módod, gondoskodj te is az örökségedről! Ezzel nemcsak egy szép ajándékot adhatsz, hanem magát a tiszta szeretetet. Legyen ez a te személyes útmutatód a világhoz, emlék a gyökerekhez, szív a kitartáshoz! Inspirálj másokat is, teremtsünk hagyományt, hogy a gyermekeink szebb világban élhessenek! És ha ők szebb világban élnek, bennük mi magunk is egy szebb világban élhetünk tovább!
Stoppoljuk le az időt!
Együtt. Értük. Magunkért.